2011 nyara

A roxforti k�nyvt�rban sz�mos szekci� tal�lhat�. K�l�n r�szlege van a var�zsl� t�rt�nelemnek, k�l�n a nyelvtanul�snak (ebben a r�szlegben t�bbek k�z�tt sellõ/angol, �s kobold/angol sz�t�rak is vannak); k�l�n r�szlege van a s�rk�nyoknak is. A halad�k sz�m�ra �r�dott s�t�t var�zslatok kiv�d�se k�nyvek megint csak egy m�sik szekci�ban tal�lhat�k. Persze ott van z�rolt r�szleg is… �s van egy olyan szekci�, amelybe egy �rva di�k vagy tan�r sem tette be a l�b�t �vsz�zadok �ta. Ez a r�szleg a k�nyvt�r legt�volabbi sark�ban helyezkedik el, �s teljesen elhagyatottnak tûnik, tekintve, hogy soha senki nem haszn�lja. Hogy mi�rt? Az�rt, mert ez a k�nyvt�r legr�gibb r�sze, ahol olyan k�nyveket �s pergameneket t�rolnak, amelyek m�r kezdenek sz�tm�llani.

Dumbledore a ny�r elej�n megb�zta Madam Cvikkert, hogy n�zze �t ezt szekci�t �s selejtezze ki a haszn�lhatatlans�gig t�nkrement k�teteket.

A k�nyvt�ros nõ nem volt elragadtatva az �tlettõl. – Munka, munka �s megint csak munka! M�g a sz�nidõben is! – f�st�lg�tt mag�ban, amint bel�pett a legr�gebbi r�szlegbe. �sszer�zk�dott �s feln�zett a magas polcokra. �gy h�sz lehetett belõl�k, telezs�folva pen�szes, porlepte k�tetekkel. – Tal�n egy �vig is eltart, mire v�gzek ezzel a munk�val! – s�hajtotta lemond�an.

A roxforti k�nyvt�r mindig is �don hangulatot �rasztott, de ebben a r�szlegben szinte tapinthat� volt a m�lt lehelete. Ezeket a k�teteket �vsz�zadok �ta nem k�lcs�n�zt�k ki. Nem is katalogiz�lt�k õket - tal�n az elõzõ k�nyvt�ros att�l tartott, hogy ha hozz�juk �r, menten darabokra hullanak.

Irma Cvikkernek is voltak k�telyei afelõl, hogy s�r�l�s n�lk�l ki tudja-e v�logatni a haszn�lhat� k�nyveket. Nagyot s�hajtott, �s leemelte az elsõ k�nyvet a legk�zelebbi polcr�l - valahol csak el kellett kezdenie ugyeb�r…

A k�nyvnek valaha tûzpiros bor�t�ja volt, de az eltelt �vek vastag porr�teget hagytak rajta. A c�me is majdnem olvashatatlan volt, Irma csak annyit tudott kivenni belõle, hogy “.edve .eles�gem” Val�sz�nûleg azt jelentette: “Kedves feles�gem”, de a “k” �s “f” betû hi�nyzott. A k�nyvt�ros-nõ belen�zett a k�nyvbe. K�zzel �rt�k, mivel m�g azelõtt k�t�tt�k, mielõtt az a Guttenberg nevû mugli feltal�lta a k�nyvnyomtat�st. Az 1032-ben �r�dott k�nyv egy var�zsl�r�l sz�lt, akinek a feles�g�t m�gly�n �gett�k meg. Nem csoda, hogy a boszork�ny meghalt, hiszen a hõhûtõ bûb�jt csak �vtizedekkel k�sõbb tal�lt�k fel.

Madame Cvikker becsukta a k�nyvet, �s letette az asztalra. Nemsok�ra �jabb tekercsek �s pergamenek csatlakoztak a “Kedves feles�gem”-hez az asztalon. N�melyiket idegen nyelven �rt�k, m�sok olyan rossz �llapotban voltak, hogy Irma a “haszn�lhatatlan” k�tetek �sszegyûjt�s�hez haszn�latos k�zikocsiba tette õket. M�r k�szen volt a polccal, amikor �rezte, hogy valami �tsuhan rajta, mint egy hideg sz�lroham.

- H�borc! Te vagy az? – ki�ltotta m�rgesen. A kopog�szellem vihogva tûnt elõ a semmibõl.

- L�m l�m, mit csin�l a v�n Cvikker? – k�rdezte, felkapva k�t k�tetet a kocsir�l, �s zsonglõrk�dni kezdett vel�k. Amint �jra �s �jra feldobta õket, hogy azt�n megint elkapja, apr� pergamendarabok z�poroztak a padl�ra.

- Ebbõl el�g, H�borc! Azonnal tedd vissza õket a kocsira! – ki�ltotta Irma felh�borodva.

- �, csak nem rontottam el a f�rads�gos munk�dat, Cviki? – kacagott a kopog�szellem, �s felvett egy vastag RBF kr�nika c�mû k�tetet a legk�zelebbi polcr�l. A polc t�rt�netesen kiss� labilis volt, �gy megingott �s eldõlt, nekiesett a k�vetkezõnek, amelyik eltal�lta a harmadikat… �s ez eg�szen addig folytat�dott, m�g az “õsr�gi r�szleg” �sszes polca domin�szerûen eldõlt, �s tartalmuk szertesz�t sz�r�dott.

- Jaj, ne! – kapott a sz�v�hez Irma. – Hogy fogom ezt mind rendbe rakni?

Tudta, hogy m�g a legerõsebb Reparo bûb�j sem tehet a hely�re t�bb ezer k�nyvet �s pergament.

- Na, most m�r biztosan eltart egy �vig, ha nem kettõig! – r�zta a fej�t hitetlenkedve, m�g szem�be d�h�s k�nnyek gyûltek. – Meg kell k�rnem McGalagonyt, hogy seg�tsen rendbe hozni – motyogta, azt�n esz�be jutott, hogy Minerva pillanatnyilag t�vol van: õ �s Aberforth Viktor Krumn�l vend�geskedik Bulg�ri�ban.

Az igazgat�, Dumbledore is el�rhetetlen, mivel t�voli rokonain�l az Egyes�lt �llamokban t�lti a szabads�g�t. Cvikker nem tudta, milyen rokonai vannak Albusnak az �llamokban, de jelenleg nem is �rdekelte.

Elt�k�lten a sarokba ment, hogy megn�zze, vajon az utols� polc is a falnak dõlt-e. H�la az �gnek nem, de a k�r�l�tte l�võ katasztr�fa s�jtotta ter�let �gy is t�l sok volt Irma szem�nek. M�ly s�hajjal megfordult, hogy visszaballagjon az elsõ polchoz, amikor a k�nyvkupac tetej�n billegõ k�nyvecske lecs�szott �s �ppen a l�ba el� pottyant. A k�nyvt�ros-nõ lehajolt �s felvette a v�kony k�nyvet. Finom, z�ld bõrbe k�t�tt�k, de z�ldessz�rk�re sz�nezõd�tt a pen�szr�tegtõl, amely vastagon bor�totta. K�z�ns�ges k�nyvnek tûnt volna, ha nincs k�t nagy kezdõbetû rajta: MM.

A betûk kiss� kidomborodtak, �s k�zelrõl n�zve meg lehetett �llap�tani, hogy eredetileg ez�st sz�nûek voltak. Most majdnem feket�nek l�tszottak, de Cvikker h�t�n m�gis v�gigfutott tõl�k a hideg.

Az asszony kinyitotta a k�nyvecsk�t, �s olvasni kezdte a k�z�r�st, amely nehezen kivehetõ volt, hiszen õsinek l�tsz� hurkolt betûkbõl �llt. K�ts�gtelen�l f�rfik�z �rta.


Az �r 1000. �v�ben

Tegnap t�lt�ttem be vala tizenhatodik �let�vemet. Aty�m egy kardot aj�nd�kozott nekem, �desany�m pedig ezt a napl�t, mondv�n, hogy ebbe �rjam a velem t�rt�nendõket. Aty�m �gy v�lte, sz�ks�gtelen dolog egy f�rfinak �rni-olvasni tudni, de mi m�st v�rhatn�k olyasvalakitõl, aki �r�studatlan?

�desany�m k�v�ns�g�ra tanultam meg az �r�s �s olvas�s nemes tudom�ny�t. Õ ugyanis azt akarta, hogy magam az �rnak szentelv�n pap legyek. �, igen, n�mely var�zsl�k buzg� istenh�võk. Minden vas�rnap meg kell jelenn�nk a templomban, megelõzendõ, hogy a kir�ly gyanakodni kezdj�k. Nek�nk, m�gikus n�peknek, fenn kell tartanunk a muglis�g l�tszat�t, ha el k�v�njuk ker�lni az �ld�ztet�st. J�magam megvetem a muglikat, de a csal�dom kedv��rt hajland� vagyok �gy tenni, mintha egy lenn�k k�z�l�k.

Teh�t, istenf�lõ any�m meggyõzte vala aty�mat, hogy legal�bb egyik fi�t szentelje az �rnak, �s aty�m v�g�l beleegyez�s�t adta. Akkort�jt m�g �lt Sergius fiv�rem, �gy õ volt a csal�di vagyon v�rom�nyosa. Sergius egy �ve halt meg egy fertelmes mugli betegs�gben (pestisben, vagy hogyan is nevezik?). Akkor aty�m visszah�vott engem a teol�giai koll�giumb�l �s oktatni kezdett a lovagok �s var�zsl�k �letm�dj�ra. Mostanra j�magam vagyok a hatalmas Mardek�r vagyon egyed�li �r�k�se.


Madam Cvikker lapozott n�h�nyat �s tov�bb olvasta a napl�t. Mardek�r Malaz�r napl�j�t.


Az �r 1011. �v�ben

Az �r kegyelm�bõl aty�m �tven esztendõs lett. Sz�let�snapja meg�nnepl�se alkalm�b�l var�zsl� lovagi torn�t rendezt�nk a Mardek�r birtokon. �desany�m val�di l�tnok, �s kedv�t leli a krist�lyg�mb k�mlel�sben. Igen sz�rakoztat�nak tartja a j�võ szeml�l�s�t. Egyszer egy mugli lovagi torna jelent meg lelki szemei elõtt. Ez a lovagi torna nevû idõt�lt�s �gy egy �vsz�zad m�lva nagyon n�pszerû lesz a muglik k�r�ben, de any�m m�r most tudja, pontosan milyen is lesz: l�ndzs�s lovagok �lnek l�h�ton, �s iparkodnak egym�st lel�kni a lovakr�l. Aty�m sz�let�snapi �nneps�g�nek megszervez�sekor any�m azzal az �tlettel �llt elõ, hogy rendezz�nk ilyesf�le torn�t, var�zsl� m�dra.

�tven “var�zsl�-lovag” nevezett be a tus�ra, �s sors-h�z�s �tj�n d�nt�tt�k el, melyik�k melyikkel hivatott megv�vni. A tusa h�rom napig tartott. Az elsõ nap v�g�n a legderekabb lovag kiv�lasztotta a Sz�ps�g �s Szerelem Kir�lynõj�t, egy kis vir�gkoszor�t adv�n n�ki. A legderekabb lovagnak t�rt�netesen legjobb bar�tom, Griffend�l Godrik bizonyult, �s Lady Hedviget, az �n jegyesemet v�lasztotta kir�lynõj�nek. Az igazat megvallva re�m t�rt a f�lt�kenys�g, amint a h�lgy fej�re helyezte a koszor�t, hiszen nekem magamnak kellett volna ezt tennem, amire aty�m kegyesen figyelmeztetett is.

Hugrabug Henrik lovag s�rtõd�ttnek tûnt, hogy nem az õ le�ny�t Helg�t v�lasztott�k a Sz�ps�g �s Szerelem Kir�lynõj�nek. Napjaink angolhonj�ban Helg�t tartj�k a legszebb boszork�nynak, de j�magam meg vagyok gyõzõdve r�la, hogy Hedvig csinosabb �s bizonyosan eszesebb is.

Hedvignek, a “kir�lynõ”-nek a tiszte megkoron�zni a gyõztes lovagot a tusa harmadik napj�n.

A m�sodik napon ker�lt sor az elõd�ntõre. Az elõd�ntõben Holl�h�ti Hektor lovaggal, dr�ga Hedvigem fiv�r�vel v�vtam meg, Godrik pedig Archibald Dumbledore-ral, Lady Helga jegyes�vel p�rbajozott.

A harmadik nap volt a legizgalmasabb: a d�ntõ megm�rettet�s Godrik �s j�magam k�z�tt. A hagyom�ny szerint egyik�nk hal�l�ig kellett volna folytatnunk a k�zdelmet, de megegyezt�nk, hogy a p�rbaj mind�ssze elsõ v�rig tartson. Seprûk�n lovagolva kezdt�k vala a csat�t (a seprûk voltak hivatottak a muglik lovait helyettes�teni) var�zsp�lc�inkkal pr�b�lv�n lel�kni egym�st a f�ldre. Godrik igen �gyesnek bizonyult, de �n is j�l tartottam magam, ekk�ppen mindj�rt az elej�n siker�lt le�tkoznunk egym�st a seprûinkrõl. A f�ld�n folytattuk h�t a p�rbajt. Hugrabug Helga szerint a mi�nk volt a legl�tv�nyosabb var�zsl�-p�rbaj. Õszint�n el volt bûv�lve a teljes�tm�ny�nktõl. Az �n Hedvigem azonban csak akkor vala elbûv�lve, amikor Godriknak egy j�l ir�nyzott �tokkal siker�lt megb�n�tania engem. Teh�t Griffend�l lovag gyõzedelmeskedett a tus�ban, �s jegyesem ragyogott. Tal�n õt szereti �s nem engem? �gy gondolom, k�rdõre kell vonnom.

Sz�ks�gtelen megeml�tenem, milyen sz�rnyen �reztem magam, amikor Godrik let�rdelt Lady Hedvig elõtt, hogy �tvegye arany bab�rkoszor�j�t. Abban a pillanatban gyûl�ltem õt – igen, a legjobb bar�tomat! Sz�gyelltem magam �s megr�m�ltem a gondolatt�l, de Mardek�r l�v�n, f�lelmemet nem ismerhettem be. Az �let megy tov�bb, �s legk�zelebb j�magam gyõzedelmeskedem majd Godrik f�l�tt �s nyerem el a tr�fe�t.

Ezen esem�nyek ut�n hangulatom nyomott vala, de gratul�ltam bar�tomnak �s megh�vtam egy italra. A s�torba vezetõ utunk sor�n t�bb alkalommal meg�lltunk meg�zlelni a csod�s tort�kat, melyeket a boszork�nyok k�sz�tettek az aznapi s�tõ-versenyre, �s meghallgattuk a kobzosok gy�ny�rû hist�ri�s �nekeit. K�sõbb Hedvig Helg�val egy�tt csatlakozott hozz�nk, �s Helga ragaszkodott hozz�, hogy fizessen a g�l�ns vesztesnek (j�magamnak) egy vajs�rt. Hogyan utas�thattam volna vissza a nemes h�lgy aj�nlat�t? Am�g vajs�r�nket fogyasztottuk, elbesz�lgett�nk. Legink�bb a boszork�ny�ld�z�srõl folyt a sz�, �s a bosszant� k�nyszerûs�grõl, hogy muglinak mutassuk magunkat, mintha kedvelnõk õket.

Hedvig elbesz�lt egy esetet egy tizenh�rom �ves l�nyr�l, kinek sz�lei �vekkel kor�bban elhaltak. A b�csik�ja, egy mogorva �s zs�mbes var�zsl� nevelte f�l, aki nem ford�tott gondot arra, hogy megtan�tsa unokah�g�t, hogy tartsa kord�ban a var�zserej�t. A le�ny v�letlen�l felrobbantotta a helyi templom olt�r�t, �s a muglik nyomban lefogt�k. Addig k�nozt�k, m�g beismerte, hogy boszork�ny. A le�nyt m�gly�n �gett�k meg.

Hallv�n ezt a hist�ri�t Godrik nagyon haragos lett �s olyan jelzõkkel illette a muglikat, melyeket nem b�r el pap�r �s t�nta. Soha nem hallottam tõle ilyen szavakat. Helga hanyagul v�llat vont �s megjegyezte: - Kellene egy iskola a boszork�nyoknak �s var�zsl�knak, ahol elsaj�t�thatn�k, hogyan kell var�zsolni �s megtanulhatn�k kord�ban tartani var�zserej�ket.

Arckifejez�s�bõl �t�lve nem is sejtette, mily b�lcs dolgot mondott. Csak akkor �bredt r�, hogy valami szokatlant mondhatott, amikor Hedvig, Godrik (�s tal�n j�magam is) t�gra ny�lt szemmel b�multunk re�.

- Mi az? – pislogott, �s idegesen igazgatta �benfekete hajf�rtjeit (�lland�an ezt teszi, amikor zavarban van, a haj�t csavargatja - roppant ideges�tõ szok�s) – Valami rosszat mondtam?

- �ppen ellenkezõleg, dr�g�m! – Hedvig �t�lelte õt. – Zseni�lis vagy!

No most m�r Helga is meglepõd�tt. – Azt gondolod, j� �tlet? Egy var�zsl� iskola?

- A legjobb idea, amelyet �vek �ta hallottam – jelentette ki Godrik igen komolyan, de komolys�ga ellen�re szeme ragyogott az izgalomt�l.

Mire elv�ltunk aznap este, elt�k�lt�k, hogy alap�tunk egy iskol�t a var�zsl� ifjaknak. Helga kedvenc, Roxy nevû varacskos disznaja ut�n Roxfortnak nevezt�k el.


Madame Cvikker t�tott sz�jjal n�zett f�l a k�nyvecsk�bõl.

- Ez a napl� bizony�ra az�ta van itt, hogy az iskol�t alap�tott�k! – mormogta. – Hogyhogy soha nem tal�lta meg senki? – Nyilv�nval� volt, hogyha a kopog�szellem nem zavarja meg Irm�t, most sem tal�lt volna r� a napl�ra, hanem val�sz�nûleg csak a h�napokig tart� rendszerezõ munka v�g�n ker�l a kez�be…

M�r �ppen be akarta csukni a k�nyvecsk�t, hogy asztala egyik H�borc-biztos fi�kj�ba z�rja, amikor egy kis pergamen-darab hullott ki belõle. Az asszony lehajolt, felvette �s l�tta, hogy t�bbsz�r�sen �sszehajtogatt�k.

Sz�tnyitotta �s r�gt�n l�tta, hogy egy�ltal�n nem kicsi, hanem nagyon is nagy pergamenrõl van sz�, melyet gondosan kidolgozott, sz�pen form�lt betûkkel �rtak. �gy n�zett ki, mintha k�dexm�sol� szerzetesek k�sz�tett�k volna.

M�gsem lehetett mugli szerzetesek mûve, mivel az �r�s arany tint�val k�sz�lt �s n�gy c�merpajzs volt rajta. A pajzsokon l�võ figur�k (oroszl�n, k�gy�, sas �s borz) mozogni l�tszottak.

Amikor Irma r�j�tt, mif�le iratot tal�lt, majdnem elejtette meglepet�s�ben.

- Albusnak l�tnia kell ezt! – ki�ltott fel, �s �t perc m�lva egy s�rg�sbarna bagoly kelt �tra Amerik�ba, Madame Cvikker s�rgõs �zenet�vel.