Ginny �gy �rezte, mintha egy t�rt d�ftek volna a sz�v�be. – M… micsoda? – dadogta, sz�v�re szor�tott k�zzel. – Nem �gy �rtette, ugye? – Val�s�ggal k�ny�r�gve n�zett az �regemberre. – K�rem… mondja, hogy nem �gy �rtette!

Az �reg megr�zta a fej�t. – Igaz�n sajn�lom h�lgyem, de t�nyleg halott. L�ttam �t meghalni.

- Mikor? Hogyan? – v�gott k�zbe Mileta, aki ugyanolyan d�bbent volt, mint Ginny.

- Lent voltam a t�n�l a t�bbiekkel… amikor… amikor… j�tt az a forg�sz�l… l�ttam egy ismeretlen var�zsl�t… � keltette a forg�szelet… A b�jitaltan�rn� is vele volt… fogt�k egym�s kez�t, mintha szerelmesek lenn�nek vagy mi… Azt�n… azt�n a f�rfi meg�lte Harry Pottert.

- De mi�rt? – sik�totta Ginny, belekapaszkodva az �regember tal�rj�ba. – Mondja meg! Mi�rt?

- �n… �n nem tudom… az a var�zsl� valami var�zsig�t ki�ltott Potterre aki erre �sszeesett… holtan. Eml�kszem, a t�bbiek kiab�lni kezdtek, p�lc�ikat a var�zsl�ra szegezt�k, de hi�ba, nem tehettek semmit… a forg�sz�l elragadta �ket.

- De hol van a holttest? – k�rdezte Draco, akinek az arca ugyanolyan s�padt volt, mint a k�t n��.

- A f�ld fagyott volt… �gy h�t v�gtam egy l�ket a t� jeg�be… - kezdte az �regember, de elhalt a hangja.

Ginny az ablakhoz szaladt �s kitekintett a t�ra, mik�zben k�nnyek csorogtak le az arc�n. – Mi�rt kellett meg�lnie Harryt? – suttogta, szem�t f�rje jeges “s�rj�ra” szegezve. – Mi�rt? Mit tett Harry, hogy meg kellett halnia?

- Nos h�t… lefek�dt a gonosz var�zsl� bar�tn�j�vel – �rkezett a v�lasz h�tulr�l. Anna Karenina volt az.

- Micsoda? – kapott leveg��rt az �regember. – Harry Potter… lefek�dt a b�jitaltan�rn�vel?

- Ez… ez akkor bossz� volt? – pislogott Ginny.

- Nagyon val�sz�n� – vont v�llat Anna. – K�l�nben, amikor a pinc�ben k�s�rtettem, egyszer bementem egy helyis�gbe, amelynek a l�tez�sr�l nem is tudtam… ott aludt egy hossz� szak�ll� fick�… ugyanaz volt, aki a forg�szelet keltette… b�r m�g mindig nem tudom ki az.

- De mi�rt fek�dt le a tan�rn� Harryvel? – k�rdezte Ginny. – Mi�rt, �s…?

Draco a v�ll�ra tette a kez�t. – Hagyjuk ezt a k�rd�st m�skorra. Most a gy�sznak �s az eml�kez�snek van itt az ideje, nem a k�rd�seknek.

- Nem! – ki�ltotta szenved�lyesen Ginny, �s kit�pte mag�t Draco �lel�s�b�l. – Most a bossz�nak van itt az ideje! - Bossz�nak… bossz�nak… bossz�nak… visszahangozt�k a folyos� falai. – Meg�l�m azt az embert! - Meg�l�m azt az embert… azt az embert!

- Ginny, nyugodj meg! – k�rlelte Draco a kez��rt ny�lva, de a boszork�ny h�traugrott, a p�lc�t markol� maga el� tartotta, a szeme pedig smaragdz�ld szeme szikr�t sz�rt a d�ht�l �s a gy�l�lett�l.

- Ginny! – ki�ltotta Draco, p�lc�j�t v�dekez� �ll�sba emelve. – �n csak seg�teni akarok!

- Akkor gyere, �s seg�ts meg�lni Harry gyilkos�t! – �v�lt�tte Ginny. Arca ugyanolyan v�r�s volt, mint a haja, a hangja pedig elcsuklott.

- Sajn�lom. Stupor! – sz�lt Draco �s a boszork�ny eszm�letlen�l zuhant a padl�ra. A sz�ke var�zsl� a t�bbiekhez fordult. – Majd �n vigy�zok r�, pihen�sre van sz�ks�ge… �s v�delemre… saj�t maga ellen. Jelenlegi �llapot�ban �n- �s k�zvesz�lyes.

Draco lehajolt, felnyal�bolta Ginny test�t �s elindult vele felfel� a l�pcs�n.

* * * * *

Draco letette a n� karcs� test�t az �gyra �s betakarta. Ginnynek m�g �ntudatlan �llapot�ban is l�tszott az arc�n, hogy mennyire szenved. Draco le�lt az �gyra, megfogta a n� kez�t, �s gyeng�den cir�gatta.

- Tudom, mit �rzel – suttogta, b�r tiszt�ban volt vele, hogy a n� nem hallja. – Vagy tal�n m�gsem. Azt tudom, milyen �rz�s elveszteni azt, akit szeret�nk… velem is ez t�rt�nt… b�r a n�, akit szeretek nem halt meg. Az az asszony �l… de m�st szeret. Nem is tudom… egyszer tal�n m�g lehet es�lyem n�la… tudod, �zvegyasszony. Mit gondolsz… mit gondolsz, rem�lhetek? Rem�lhetem, hogy egy sz�p napon viszonozza az �rzelmeimet?

- Rem�lheti – �rkezett egy halk hang a f�lig nyitott ajt�b�l.

- �, maga az – Draco feln�zett �s l�tta, hogy az �regember ott �lldog�l.

- Sajn�lom, nem akartam hallgat�zni – mondta bocs�natk�r�en az �reg. – Csak az�rt j�ttem, hogy megk�rdezzem, seg�thetek-e valamit… p�ld�ul vigy�zzak-e az ifj� h�lgyre, m�g �n aludni megy.

- Nem megyek aludni – r�zta fej�t Draco.

- Pedig r�f�rne mag�ra. M�r elm�lt t�z �ra. F�radtnak l�tszik. – Az �regember odas�t�lt az �gyhoz. – Menjen. Majd �n virrasztok mellette, �s nem hagyom, hogy k�rt tegyen mag�ban.

- Hogy tudn� megakad�lyozni? – Draco szomor�an r�mosolygott az �regre. – � egy nagyhatalm� fiatal boszork�ny, maga pedig egy gyenge �reg mugli.

- B�zzon bennem – sz�lt az �regember. – Tudok �n vigy�zni r�… �s ha valami baj van, sz�lok mag�nak.

Furcsam�d Draco megb�zott az �regben, b�r m�g a nev�t sem tudta. – T�nyleg, mi is a neve?

- A nevem? - pislogott az �regember. – Sz�l�tson Pjotrnak.

- Rendben, Pjotr – b�lintott Malfoy. – Megyek, alszom egyet. A szob�m pont ez alatt van. Ha Ginny fel�bredne �s valami butas�got csin�lna, csak kopogjon a padl�n. �s… - Ginny p�lc�j��rt ny�lt. – Ezt jobb, ha elviszem.

- J� �jszak�t, Draco Malfoy – mondta Pjotr.

- J� �jt. – A fiatal var�zsl� visszafordult az ajt�b�l. – H�, honnan tudja a nevemet?

- A l�thatatlann� t�v� k�p�nyeg – hunyor�tott az �regember. – Ott �lltam a k�p�nyegben, mag�hoz k�zel, amikor bemutatkozott a k�s�rteteknek.

- �, m�r �rtem – b�lintott Draco �s kiment a szob�b�l

* * * * *

Az �regember le�lt Ginny mell�, �s �gy n�zett le r�, mint egy nagypapa az unok�j�ra, az arckifejez�se csupa t�r�d�s �s aggodalom. Biztosra vette, hogy a fiatalasszony �lmodik, mert a szemh�ja gyorsan mozgott, mint amikor valaki az �lom REM szakasz�ban van.

Ginny val�ban �lmodott, felid�zve �lete legboldogabb pillanatait, amelyeket Harryvel t�lt�tt…

- Nem vagy m�rges, mert szeretlek, Harry?

- Hogy... hogy gondolhatsz ilyet? M�rges? Nem, Ginny, ellenkez�leg, �r�l�k, hogy szeretsz.

- F... feles�g�l engem?

- Igen. Megtisztel� lenne, ha feles�g�l j�nn�l hozz�m, Virginia Weasley. Szeretlek.

…tal�n ez volt a sors akarata. Tal�n pr�b�ra akart tenni minket, hogy a szerelm�nk el�g er�s-e, hogy mindezt kib�rja-e... �s el�g er�s, Harry. Mindegy mi t�rt�nt, vagy mi t�rt�nik majd, �n mindig szeretni foglak, �s nem �rdekel, ha a j�v�beli gyerekeink nem lesznek boszork�k �s var�zsl�k Att�l m�g szeretni fogjuk �ket. Teh�t... nincs �rtelme visszatartani magunkat att�l, hogy kifejezz�k a szerelm�nket egym�s ir�nt. Fejezd ki Harry. Mutasd meg, mennyire szeretsz.

- �, Ginny.

- Harry… - suttogta Ginny, �s k�nnyek peregtek le az arc�n.

Az �regember sz�ve elnehez�lt l�tva, hogy ez a sz�p fiatal teremt�s ilyen borzaszt�an szenved, m�g ha csak �lm�ban is.

- J�l van, shhhh – odany�lt r�ncos kez�vel, hogy let�r�lje a k�nnyeket. Ginny nyilv�n meg�rezte a kez�t az arc�n, mert felpattant a szeme �s fel�lt.

- Ki maga? – k�rdezte.

- Nem eml�kszik r�m? Ma tal�lkoztunk. Aberforth Dumbledore szolg�ja vagyok.

- Az �reg… - suttogta Ginny, hirtelen r�eszm�lve mit jelent sz�m�ra, hogy ismeri ezt az �regembert: azt jelenti, hogy tudom�st szerzett a f�rje hal�l�r�l. – �… - lehajtotta a fej�t, �s reszketve zokogni kezdett.

Az �regember szorosan �t�lelte, �gy a n� v�r�s haja odasimult hossz� feh�r szak�ll�hoz. Ginnynek j�l esett az �reg �lel�se, �s b�r nem tudta volna megmondani, mi�rt, de valahogy biztons�gban �rezte mag�t. Az �reg simogatta a fej�t, m�g Ginny s�rt, teljesen benedves�tve a szak�ll�t.

- S�rjon. Csak s�rjon. Az seg�t – mondta l�gyan, �s a fiatal boszork�ny s�rt is egy darabig. Mikor v�g�l elapadtak a k�nnyei, visszah�z�dott az �regember �lel�s�b�l.

- Mit csin�l a szob�mban? – k�rdezte szipogva.

- Vigy�ztam az �lm�t – az �reg j�indulat�an mosolygott r�.

- De mi�rt? Nem is ismer engem.

- Volt egy l�nyom, �s maga r� eml�keztet – mondta Pjotr. – Amikor sz�ks�ge volt r�m, mindig ott voltam mellette… hogy �lomba ringassam, hogy megvigasztaljam, amikor szomor� volt…

- Hol van most a l�nya? – k�rdezte Ginny.

- Meghalt. A feles�gemmel egy�tt – s�hajtotta Pjotr.

- Sajn�lom – mondta Ginny. – Nekem legal�bb megvannak a gyerekeim… �k a mindenem… csak �k maradtak nekem.

- Egy sz�p napon tal�l nekik �j ap�t – mondta az �regember, a n� v�ll�ra t�ve a kez�t.

- Micsoda? – sziszegte Ginny. – Sz� se lehet r�la! Senki sem p�tolhatja Harryt! Soha t�bb� nem megyek f�rjhez!

- Biztos benne? – k�rdezte Pjotr. – Maga m�g olyan fiatal… maga el�tt az eg�sz �let. M�g j�het valaki, akit k�pes lesz megszeretni.

- Nem! Senki! – csattant fel a fiatal boszorka. – H�s�ges leszek Harry eml�k�hez.

- H�s�ges valakinek az eml�k�hez, aki nem volt h� mag�hoz? – r�zta fej�t ez �regember. – � nem is �rdemelte meg mag�t. Meg�rdemelte a hal�lt.

- Nem! – fordult el Ginny. – �… �t megbabon�zt�k… azt hitte, hogy az a n� �n vagyok! – �jra zokogni kezdett. – K�rem, menjen ki a szob�mb�l. Egyed�l akarok lenni.

- Sajn�lom, de nem tehetem. Meg�g�rtem Mr. Malfoynak, hogy vigy�zok mag�ra.

- Malfoy! – morogta a n�. – Mit k�pzel mag�r�l? Hogy � az ap�m, vagy mi?

- Nem – mondta az �regember komolyan. – De t�r�dik mag�val.

- T�r�dik? Csak azzal t�r�dik, hogyan fektessen le – morogta Ginny. – De nem kapja meg, amit akar… Harryt k�l�nben sem tal�ltuk meg… se �lve, se holtan. Nem fizetek neki.

B�r az �regnek fogalma sem volt, mir�l besz�l a n�, nem k�rdezett egy �rva sz�t sem.

* * * * *

M�snap reggel a h�rom bajnok �s Draco �sszegy�ltek a tan�riban, hogy megvitass�k, mit tehetn�nek, de nem tal�ltak semmi megold�st a probl�m�ra.

- T�nyleg. Itt ragadtunk, nem tudunk seg�teni a t�bbieken, �s m�g az a fagyott fick� is ott van, akir�l nem tudunk semmit… - s�hajtotta Dennis a szendvics�n r�g�dva.

- Fagyott fick�? – vonta f�l szem�ld�k�t Draco. – Mir�l besz�lsz?

- Egy j�gbe fagyott f�rfi – mondta Mileta morcosan. �gy n�zett ki, mint aki eg�sz �jjel s�rt.

- A m�sodik phr�ba alatt tal�ltuk meg – tette hozz� Guillaume.

- Ez �rdekes lehet – jegyezte meg Draco. – Meg tudn�tok mutatni?

- Nos, len’ van a j�gbahrlangban – vont v�llat Dennis. – Leme’et�nk megint… b�hr nem sok kedvem van ’ozz�.

- Nekem sem – r�zta a fej�t Mileta. – De ha ezzel nem seg�thet�nk a t�bbieken, tal�n seg�thet�nk azon a f�rfin. Kiolvasztjuk, vagy ilyesmi.

- Ja, az j� lesz. Gyer�nk, mutatjuk az utat – mondta Dennis Malfoynak �s letette a szendvics�t.

* * * * *

- Mit keres ez itt? – k�rdezte Ron, Lucius Malfoyra mutatva.

- Fogalmam sincs – felelte Arthur. – Egy Malfoy az Od�ban? Ez nagyon �rdekes.

Molly az ajt�hoz l�pett �s beengedte Luciust. – J� reggelt – �dv�z�lte a var�zsl�t. Amaz csak b�lintott �s bevonult az Od� k�ria nappalij�ba.

- Mit keresel itt? – vonta f�l a szem�ld�k�t Arthur. – Az id�pont nem alkalmas arra, hogy vend�geket fogadjunk. K�sz�l�d�nk az utaz�sra a Durmstrangba.

- Ez�rt vagyok itt – mondta Lucius. – Veletek megyek.

* * * * *

- Ez h�tborzongat� – mondta Draco, a f�rfi hossz� fekete szak�ll�t fix�rozva. – Olyan… �l�nek l�tszik. Csak �pp nem mozog.

- Igen. Mi is ezt gondoltuk – felelte Dennis. – Tudod, hogyan olvaszthatn�nk ki?

Draco v�llat vont. – Nem vagyok biztos benne… azt hiszem, halott. M�g ha felolvasztan�nk is, nem �ledne fel.

- Nem tudsz valami b�b�jt, amivel fel�leszthetn�nk? – �rdekl�d�tt tov�bb Dennis.

- Egy�ltal�n fel k�ne �leszteni? – k�rdezte Malfoy. – Remek�l n�z ki �gy… K�l�nben is, m�rt pont �n tudn�m a megfelel� b�b�jt?

- H�t… Mardek�ros volt�l, �s Malfoy is. Neked k�ne tudni valami s�t�t var�zslatot…

- Csal�d�st kell okoznom, Creevey. Semmi haszn�lhat�t nem tudok. Ha csak nem a sima meleg�t� b�b�j…

Az �ttetsz� j�gfalra szegezte p�lc�j�t, �s azt mondta. – Calor.

A j�g olvadni kezdett, de a folyamat meglehet�sen lass� volt. P�r perc m�lva mind a n�gyen egy t�cs�ban �lltak, �s a megfagyott ember n�h�ny testr�sze kiszabadult fogs�g�b�l. Kezei, szak�lla, �s az orra kint volt a j�gb�l.

- Seg�thetn�tek �m – d�rm�gte Draco. – Pr�b�ljuk meg egy�tt.

A h�rom bajnok felemelte p�lc�j�t, �s k�rusban mondt�k ki a var�zsig�t.

A k�vetez� pillanatban a barlang talaj�t v�z �nt�tte el, �s a falban foglyul esett f�rfi nagy loccsan�ssal a v�zbe zuhant.

- Kapj�tok el! – ki�ltotta Draco, aki �tg�zolt a v�zen a f�rfi lebeg� test�hez. – Mobilicorpus! – sz�lt, felemelve az ernyedt testet a leveg�be. – Fel kell vinn�nk a kast�lyba. Ott vagy fel�lesztj�k, vagy eltemetj�k rendesen.

A m�sik h�rom b�lintott, k�vetve �t �s a leveg�ben lebeg� testet.

T�z perc m�lva el�rt�k a kast�lyt, �s Draco leeresztette a f�rfi test�t az el�csarnok k�padl�j�ra. – Szerintem menj�nk fel a szob�inkba �s vegy�nk fel valami sz�raz ruh�t. A fick� nem fog elszaladni, m�g �t�lt�z�nk.

Otthagyt�k a fekete szak�ll�, mozdulatlan f�rfit �s f�lmentek.

* * * * *

Egyszerre csak, mintha megt�madt�k volna az �rz�kei. A leveg� belehas�tott a b�r�be jeges fogaival, a sz�l pedig mintha egy hurrik�n erej�vel s�v�tett volna a f�l�ben. Nem �rezte, merre van fent �s lent, forgott vele a vil�g, sz�d�lt �s h�nyingere volt… azt�n j�ttek a l�tom�sok. L�tom�sok a gyerekkor�r�l, �nmag�r�l �s ikerb�tyj�r�l, amint j�tszanak, k�pek b�tor �s igazs�gos apjukr�l, kedves �s csinos anyjukr�l… eml�kek a feles�g�r�l… �s �lete utols� napj�r�l. A fiv�re �rul�s�r�l, gonosz, magas hang�, �les nevet�s�r�l, amint megp�ccintette a p�lc�j�t, �s r� szegezte…

Fel�lt, m�lyet l�legzett, mintha ez volna a legcsod�latosabb dolog a vil�gon… �jra l�legezni. T�deje hidegnek �rezte az oxig�nd�s leveg�t, amely fel�l�nk�tette test�t, �letre keltette alv� elm�j�t, �s amelyt�l �jra �l�nek �rezte mag�t.

Megd�rzs�lte szem�t, k�r�ln�zett a teremben, �s valahogy nagyon kicsinek �rezte mag�t.

- Ezt n�zz�tek! – ki�ltotta egy hang, amely fel�lr�l j�tt. Lassan megfordult, �s l�tta, hogy hatan j�nnek lefel� a l�pcs�n. N�gyen k�z�l�k szinte futottak, de a m�sik kett�, egy v�r�s haj� n� �s egy hossz� feh�r szak�ll� �regember, lassabban k�vett�k a t�bbieket.

A n�gy fut� alak azonnal oda�rt hozz�, let�rdelt mell�, �s d�bben arccal n�zett r�.

- Hogyan �ledt fel? – k�rdezte egy barna haj� fiatal fi� valami furcsa nyelven.

- Nem tudom – vont v�llat a sz�rke szem� sz�ke f�rfi. – Hogyan �bredt fel?

A fekete szak�ll� f�rfi pislogott. Ezek az emberek azon a nyelven besz�ltek, amelyet hallott, �s megtanult, amikor a Brit szigeteken utazgatott; de nagyon szokatlan dialektusban besz�lt�k a nyelvet. Nem ugyanazzal a kiejt�ssel, amelyet � ismert…

- Kik maguk? – k�rdezte az �t k�r�lvev�kt�l.

- Draco vagyok –felelte az egyik sz�ke fick�.

- Dennis.

- Guillaume.

- Mileta.

- Ginny.

Az �regember azonban nem mutatkozott be. Ajka remegett �s szeme megvillant a f�lelemt�l a csuklya alatt. – Maga… maga! – t�rt ki. – Maga vitte el �ket!

- Micsoda? – k�rdezte a fekete szak�ll� f�rfi zavartan. – Mit tettem �n?

- Maga a gonosz var�zsl�, aki mindenkit elrabolt! – ki�ltott r� Pjotr.

- Gonosz var�zsl�? – s�padt el a fel�ledt f�rfi. – A fiv�rem. Anor. Maga r�la besz�l… ez azt jelenti, hogy… fel�bredt? Jaj, ne!

- Micsoda? – k�rdezte Draco. – A var�zsl�, aki elrabolta a t�bbieket, a maga fiv�re?

- Igen. Csak � lehet… ha egyszer �gy n�z ki, mint �n… - felelte a fekete szak�ll� f�rfi. – Ikrek vagyunk. Az �regember ez�rt t�vesztett �ssze vele. K�l�nben, a nevem Aaron.

- Aaron… - a v�r�s haj� n� let�rdelt mell�. – Hogyhogy megfagyott?

- A fiv�rem… - felelte halkan Aaron. – � �s a szeret�je, Natasa… - feln�zett, �s a tekintete a hatalmas n�i szoborra esett. – � az! Az a szajha! – Felugrott, �s a szoborra mutatott. – Natasa! A fiv�rem szeret�je! �k tervelt�k ki, egy�tt! �k akart�k uralni a var�zsvil�got… - Egy pillanatra elgyeng�lt �s az ablakkeretnek d�lt t�masz�rt. Semmi k�ts�g, sokkos �llapotban volt. Tekintete a t�ra esett. – Mi… - zih�lta, - mi csak a t�li napfordul�t �nnepelt�k itt… volt egy kis h�zunk a t� mellett… azt hiszem �ppen itt, ahol ez a kast�ly, vagy b�rmi legyen is ez, �ll jelenleg… Az �nnepek j�l kezd�dtek, nem gyan�tottam semmit… Azt�n m�snap Anor meg�lte a feles�gemet, �s hogy megszabaduljon t�lem is, nos… megfagyasztott. Azt�n… meggyilkolta ap�nkat… l�ttam, mert a lelkem elhagyta a testemet p�r perccel azut�n, hogy megfagytam… Mindent l�ttam… ap�nk k�zd�tt vele… de �reg �s gyenge volt… csak azt tehette, hogy elv�gzett egy b�b�jt, amellyel siker�lt �r�k �lmot bocs�tania Anorra. Azt�n a s�lyosan s�r�lt ap�m meghalt. A testem visszasz�vta a lelkemet, mert tulajdonk�ppen nem haltam meg… �gy a fagyott testben t�lt�ttem az id�t, semmit se tudva a k�lvil�gr�l, ki tudja mennyi ideig… t�nyleg, milyen nap van ma?

- M�rcius 25 – felelte Guillaume.

- De milyen �v?

- 2000.

- Micsoda? – Aaron leveg��rt kapott. – K�tezer? Akkor… akkor �n t�bb mint ezer �vet t�lt�ttem a j�gben! 1104 �vet!

- Mr. Aaron, - sz�lalt meg �jra a v�r�s haj� n�, - a fiv�re elrabolt k�r�lbel�l hatsz�z embert innen. Van valami elk�pzel�se r�la, hov� vihette �ket?

Aaron a n� tiszta szem�be n�zett, �s k�ts�gbees�st l�tott benne. – Mr. Aaron, a f�rjemet m�r elvesztettem a fiv�re miatt. De itt van m�g a s�gorn�m, aki ikreket v�r… meg kell tal�lnunk �t… �s m�s bar�taink is vannak az elraboltak k�z�tt. Meg akarjuk menteni �ket. Tudja, hol tal�ljuk �ket?

Aaron m�lyet s�hajtott. – Azt hiszem, tudom. Oda viszem �n�ket… de el�sz�r szeretn�k valami sz�raz ruh�t, ha nem b�nj�k.