- Bobby, nyiss ajt�t!

- Igen, gazd�m – a h�ziman� meghajolt �s kisietett a dolgoz�szob�b�l. Gazd�ja nemsok�ra k�zeled� l�pteket hallott. Letette a foly�iratot, amelyet az ablakkal szemben �ll� karossz�kben olvasott, �s megkopogtatta a karf�t a p�lc�j�val. A karossz�k megfordult �s a benne �l� majdnem kiesett bel�le meglepet�s�ben.

- Weasley! – ugrott fel mag�b�l kikelve. – Mit keresel a h�zamban?

- Biztos�thatlak, Malfoy, nem j�kedvemben l�togatlak meg – felelte Arthur, feles�g�t a szob�ba vezetve. Az ikrek �s Ron k�vett�k �ket.

- Akkor meg mit akarsz? – morogta Lucius.

- Nem is k�n�lsz hellyel? – vonta f�l szem�ld�k�t Arthur.

- �ljenek le. De csak gyorsan �s r�viden, Weasley – felelte Lucius, �s gyanakodva m�regette vend�geit.

- L�tom, �j tal�rokat v�s�rolt, Mrs. Weasley. Igaz�n elragad�an festenek a csal�dtagjain, de l�tszik, hogy semmi �rz�ke a divathoz.

- Ne s�rtegesse az any�mat, Mr. Malfoy! – csattant fel Ron, de Arthur intett, hogy hallgasson.

- J�l van, semmi s�rteget�s – v�laszolta a h�z ura savany� arccal. – Mondj�k el, mi�rt j�ttek, azt�n menjenek!

- Nos, arr�l van sz�, hogy a Du… - kezdte Molly, amikor hallott�k, hogy megnyikordul az ajt�.

Egy elragad�an csinos sz�ke n� l�pett be, hull�mz� s�t�tk�k ruh�ban, amelyet csillog� flitterek �kes�tettek, �gy a ruha a csillagos �gre hasonl�tott. Nem n�zett ki t�bbnek harminc �vesn�l, de Weasley�k tudt�k, hogy legal�bb negyven.

- Mi t�rt�nt, Narcissa? – vonta �ssze szem�ld�k�t Lucius.

- Hallottam a kopog�st �s gondoltam bej�v�k, hogy �dv�z�ljem a vend�geket – felelte az asszony.

- Ezeket a vend�geket nem kell �dv�z�lni – morogta a f�rje.

Az asszony megvet� pillant�st vetett r� �s Weasley�khez fordult. – Isten hozta �n�ket a Malfoy k�ri�ban. K�rnek valamit inni?

- Sz� se lehet r�la! M�g megm�rgeznek minket! – felelte Fred.

- Fred! – pir�tott r� Molly inger�lten. – Eln�z�st k�rek a fiam viselked�se miatt, Mrs. Malfoy.

- Semmi baj – mosolygott a sz�ke n�, �s le�lt a d�v�nyra.

- L�tod, Weasley, - vicsorgott Lucius, - a csal�dod hozz�juthatott n�mi p�nzhez, de a modorotok m�g mindig olyan, ak�r a parasztok�!

- Nem az�rt j�tt�nk, hogy a mi modorunkr�l t�rsalogjunk… vagy a ti�dr�l – felelte Arthur h�v�sen, azt�n Narciss�hoz fordult. – K�sz�n�m Mrs. Malfoy, de nem ihatunk, mert vezet�nk.

- Mind az �ten? – vonta fel szem�ld�k�t �rdekl�d�en Narcissa. – A csal�dj�ban mindenkinek van m�r kocsija, Mr. Weasley?

- Nos nem eg�szen. A feles�gemet p�ld�ul nem lehetett r�venni, hogy megtanuljon vezetni.

- Pontosan – b�lintott Molly. – Vezetni vesz�lyes. A f�rjem szereti ezeket a mugli kocsikat, de �n nem.

- Legal�bb egy valakinek van esze ebben a csal�dban – jegyezte meg Lucius.

A Weasley sz�l�k �gy tettek, mintha nem hallott�k volna. – �n vezet, Mrs. Malfoy? – k�rdezte Arthur.

- �, nem – kacagott a n�. Lucius d�h�s pillant�st vetett feles�g�re, jelezve mennyire nem tetszik neki, hogy itt van, de nem akarta kik�ldeni, hiszen mit sz�ln�nak akkor Weasley�k a modor�hoz?

- Jobban szeretek hoppan�lni – v�laszolta Narcissa. – Az a legk�nnyebb m�dja az utaz�snak, �s k�l�nben sem utazom t�l gyakran… n�ha megl�togatom a fiamat Devislmoorban, az a csal�dom r�gi udvarh�za, de ez minden, azt hiszem.

- �rtem – b�lintott Molly udvariasan. – Milyen r�gen lakik k�l�n �nt�l a fia Mrs. Malfoy?

- �, mi�ta elv�gezte az iskol�t a Roxfortban – s�hajtotta a sz�ke boszork�ny. - Nagyon hi�nyzik.

- K�v�ncsi vagyok, mi�rt – s�gta Ron George-nak, akinek musz�j volt nevetnie. �gy t�nt, Narcissa nem hallotta a megjegyz�st, t�ls�gosan el volt foglalva azzal, hogy egyetlen fi�r�l besz�ljen.

- Tudj�k, - folytatta Narcissa, - a fiam a saj�t �let�t akarta �lni �s �gy d�nt�ttem, neki adom az ap�m h�z�t, ahol egyed�l lehet… de fogalmuk sincs r�la, milyen �res a h�zunk n�lk�le.

- Narcissa, k�rlek, ne �rzelegj a vend�gek el�tt – sz�lt r� Lucius. – Ne untasd �ket a sir�maiddal.

- �, engem egy�ltal�n nem untat – felelte Moly mosolyogva - a mosolyt a m�sik asszonynak c�mezte, nem Luciusnak. – Magam is tudom, milyen az, amikor a gyerekek feln�nek �s kirep�lnek a h�zb�l. Bill, a legid�sebb fiam alig j�n haza, Charlie-t m�g kevesebbet l�tom, mint Billt. Percy is elk�lt�z�tt a feles�ge h�z�ba, az ikrek pedig gyakorlatilag a boltjukban laknak az Abszol �ton. A legkisebb fiam, Ron Roxmortsban lakik, az egyetlen l�nyom pedig… - elf�lt a hangja.

- � a Sirius Black k�ri�j�ban lakik Harry Potterrel, nemde? – sz�lt Mrs. Malfoy, aki nyilv�nval�an tiszt�ban volt a fontos brit boszork�nyok �s var�zsl�k t�rsas�gi �let�vel.

- Igen – b�lintott Arthur szomor� mosollyal. – De most elt�nt.

- Elt�nt? – kapott leveg��rt Narcissa. – Megint elrabolt�k? Szeg�ny kicsike!

- Nem, nem rabolt�k el. Azt hiszem a Durmstrangba ment.

- A Durmstrangba? – Lucius meg volt lepve. – Mi�rt ment oda? �s honnan tudta, hogy hol van?

- A maga fi�t�l – felelte George.

- Dracot�l? – pislogott Narcissa.

- Igen – b�lintott Arthur. – Megtudta, hogy valami sz�rny� dolog t�rt�nt a f�rj�vel �s el akart jutni a Durmstrangba, �gy elment az �n fi�hoz �tbaigaz�t�st k�rni. �gy t�nik, Draco meg is mondta neki, hol van az az iskola… s�t, el is k�s�rte a l�nyomat oda.

- Micsoda? Draco a Durmstrangban van? – a sz�ke asszony a sz�v�re szor�totta a kez�t. – Soha nem akartam, hogy oda menjen. Soha, de soha!

- Honnan tudod, hogy a fiam a Durmstrangban van? – k�rdezte Lucius �sszevont szem�ld�kkel.

- Nos, azt gondoltuk, ha valaki tudja, hol van az a kast�ly, akkor az csak egy Malfoy lehet. �gy elment�nk Devilsmoorba…

- De hiszen Devilsmoor rejtett helyen van! – vetette k�zbe Narcissa. – Honnan tudt�k meg, hol tal�lj�k?

- Pansy Parkinsont�l – v�laszolt Ron.

- Mindig is mondtam a fiamnak, hogy felejtse el azt a l�nyt! – r�zta sz�p fej�t Mrs. Malfoy. – Mi t�rt�nt, amikor oda�rtek?

- Nos tal�ltunk egy h�ziman�t… azt hiszem, Kinky a neve. � mondta el, hogy a gazd�j�nak l�togat�ja volt egy v�r�s haj� h�lgy szem�ly�ben. Kinky nem volt otthon, amikor a l�nyom meg�rkezett, de l�tta Ginnyt �s Drac�t, amikor haza�rt – felelte Arthur. – Azt�n mindketten elt�ntek. Kinky nem tud t�bbet. �gy elhat�roztuk, hogy idej�v�nk �s megk�rdezz�k, merre van a Durmstrang.

- Arra sz�m�tasz, hogy elmondom neked? – Lucius �lesen felnevetett. – Akkor t�nyleg nagyon ostoba vagy, Weasley.

- Ezt azonnal vonja vissza! – t�rt ki Fred, de Ron bok�n r�gta. Miel�tt Fred tiltakozhatott volna, Molly sz�lalt meg.

- �nh�z fordulok, mint anya az any�hoz – mondta csendesen Narciss�nak. – A gyerekeink… vesz�lyben lehetnek ott. Meg kell tudnunk, hol vannak, hogy seg�thess�nk nekik.

- Narcissa… - Lucius fenyeget�en meredt a feles�g�re.

- Seg�ten�nk kell Drac�nak, Lucius – bizonygatta az asszony. – � az egyetlen fiunk. Az egyetlen Malfoy �r�k�s.

- �, persze, mert nem vagy hajland� m�sikat sz�lni nekem – morogta a f�rje. – N�zd csak meg Weasley�ket… nekik legal�bb nem kell f�lni�k, hogy kihal a v�rvonaluk, ha egy gyerek�k meghal.

Lucius megjegyz�s�re Molly felny�g�tt �s a sz�v�hez kapott. Szem�t elfutott�k a k�nnyek. – �gy van, Mr. Malfoy – sz�lalt meg. – Nek�nk sok gyerek�nk van. De �nnek csak egy. El akarja veszteni azt az egyet is, vagy hajland� seg�teni nek�nk, hogy mi is seg�thess�nk neki?

- Ha! – Lucius talpra ugrott. – El tudom k�pzelni, mennyire akar seg�teni egy Weasley egy Malfoynak! Ne legyen nevets�ges! - A b�rszekr�nyhez l�pett, �s �vegeket el�, egyiket a m�sik ut�n. Keze remegett a d�ht�l, amint konyakot t�lt�tt mag�nak.

“Lucius mondd el nekik.”

Weasley�k �s Narcissa �sszerezzentek, amikor meghallott�k az �sszet�rt �veg cs�r�mp�l�s�t. Malfoy elejtette a palackot, amelyet a kez�ben tartott. Arca retteg�st t�kr�z�tt, �s �gy n�zett ki, mintha l�lekben messze j�rna.

- Lucius! – szaladt oda hozz� Narcissa. – J�l vagy? Mi t�rt�nt?

F�rje a padl�t bor�t� t�r�tt �vegeket b�multa, szemei kid�lledtek, l�legzete szab�lytalan volt.

- Lucius! – a feles�ge megveregette a h�t�t. – Mi t�rt�nt veled?

A var�zsl� hirtelen megr�zta a fej�t, hogy kitisztuljon a l�t�sa. – Ilyesmi m�g nem fordult el� velem… �n… elejtettem az �veget. – Idegesen k�r�ln�zett, azt�n kih�zta mag�t. – De m�r j�l vagyok. – Weasley�khez fordult, akik �rdekl�dve figyelt�k a jelenetet. – Rendben van. Megmondom. De csak a fiam kedv��rt. Csakis Drac��rt.

* * * * *

Hermione ism�t �lmodott… �lm�ban bet�k t�ncoltak a szeme el�tt… a bet�k azt�n egy bekezd�ss� rendez�dtek B�jg�n�r Bill �letrajz�nak harmadik k�tet�b�l…

EXSUGO VIUM MAGICAE

A s�t�t var�zslatok magasiskol�ja

E b�b�jt egy Aditi nev� boszork�ny tal�lta fel Kelet-Indi�ban a kilencedik sz�zadban. Akkort�jt csak p�r tucat var�zsl� �lt eg�sz Indi�ban, �s harcoltak egym�ssal a hatalom�rt. N�h�nyuknak siker�lt elpuszt�tani egym�st (akkoriban m�g egy m�sik hal�los �tkot haszn�ltak, nem az Avada Kedavr�t); voltak, akik csapd�ba ejtett�k egym�st, megint m�sok �sszeesk�dtek egym�s ellen.

Aditi, az egyik legtehets�gesebb boszork�ny, m�gis feltal�lt egy m�dszert arra, hogyan szerezzen nagyobb hatalmat: kisz�vta m�s var�zsl�k var�zserej�t, az�ltal, hogy h�romszor egym�s ut�n egy�tt h�lt vel�k, �s abban a pillanatban, amikor a var�zsl�k a cs�cspontra �rtek, kimondta a var�zsig�t “exsugo vium magicae” (ezzel kisz�vta bel�l�k a var�zser�t). Ez a b�b�j (vagy ink�bb �tok?) azon ritka var�zslatok egyike, amelyet p�lca n�lk�l lehet v�grehajtani, csak k�t dolog kell hozz�: a var�zsige �s egy var�zser�vel b�r� szem�ly, akivel egy�tt lehet h�lni.

Az Exsugo vium magicae b�b�j feltal�l�ja nagyon sz�p �s ravasz boszork�ny volt, teh�t nem volt neh�z el�rnie, hogy a kiv�lasztott var�zsl�k beleszeressenek. Sz�mos var�zsl�t fosztott meg a var�zserej�t�l ezzel a m�dszerrel. Hogy a var�zsl�k ne �rts�k a var�zsig�t, �s hajland�k legyenek �jra �s �jra egy�tt h�lni vele, Aditi latin szavakat haszn�lt (p�r �vet ugyanis Eur�p�ban t�lt�tt, ott tanulta meg a nyelvet.)

Ak�rmilyen ravasz volt is Aditi, v�g�l m�gis rajta vesztett. A dolog ir�ni�ja, hogy nem akkor kapt�k el, amikor kisz�vta egy var�zsl� var�zserej�t, hanem akkor, amikor meg�lte f�rj�t a mugli maharadzs�t. Azok a var�zsl�k fogt�k el, akiket megfosztott a var�zserej�kt�l. Miel�tt �tadt�k volna a maharadzsa test�reinek, megk�nozt�k, ily m�don rem�lve, hogy visszakapj�k var�zserej�ket. Aditi azonban nem volt k�pes azt visszaadni nekik.

Hab�r rendk�v�li erej� var�zsl�n� volt – hiszen t�bb m�gikus szem�ly var�zsereje lakozott benne -, m�gsem tudott megmenek�lni a hal�lt�l. K�nyszer�tett�k, hogy elszenvedje az indiai �zvegyek m�glyahal�l�t. (A h�h�t� b�b�jt akkoriban m�g nem tal�lt�k fel, �s m�s var�zslatot sem tudott haszn�lni, hogy megv�dje mag�t, mivel megfosztott�k a p�lc�j�t�l. A hoppan�l�s is ismeretlen volt akkort�jt, �gy nem is dehoppan�lhatott f�rje temet�si szertart�s�r�l.)

Aditi elpuszt�t�sa ut�n az indiai var�zsl�t�rsadalom marad�ka megalap�totta az Indiai M�gikus Egyezm�ny Szervezet�t, mint hat�s�got, amely biztos�totta a b�k�t �s az egyet�rt�st India m�gikus lakoss�ga sz�m�ra. Megegyeztek, hogy betiltj�k az Aditi �ltal haszn�lt b�b�jt, biztos�tva, hogy id�vel a feled�s hom�ly�ba mer�lj�n. Abban is meg�llapodtak, hogy nem �riznek meg r�la feljegyz�seket, nehogy a var�zsl�k lesz�rmazottai r�tal�ljanak erre a kegyetlen �tokra �s �jb�l alkalmazz�k azt.

Mindazon�ltal az �tok “legend�ja” tov�bb �lt az indiai m�gikus n�pess�g k�r�ben. Az indiai var�zsl�k feltehet�en hallgattak r�la, titokban tartott�k egy �vezred �ta, m�g egyik�k besz�des nem lett h�t poh�r arrakt�l (rizsp�linka), �s el nem mondta nekem.

Fontolgattam, hogy megeml�tsem-e azt az �tkot Indi�r�l �rott disszert�ci�mban, de �gy d�nt�ttem, az a feladatom, hogy felv�rtezzem az olvas�imat egy ilyen gonosz �tok ellen (azt k�l�nben sem �rulom el az Exsugo vium magicae �tok melyik titokgazd�ja �rulta el mag�t).

Legfontosabb szab�lyom: jobb f�lni, mint megijedni! Nem javaslom, hogy kipr�b�lj�k ezt az �tkot valakin, ha nem akarnak az Azkabanba ker�lni, csak tarts�k nyitva a szem�ket, �s ha azt veszik �szre, hogy nem k�pesek olyan b�b�jokra, amelyeket kor�bban minden probl�ma n�lk�l v�grehajtottak, ne z�rj�k ki a lehet�s�g�t, hogy valaki az Exsugo vium magicae �tkot gyakorolja magukon! Ha b�rmilyen erre utal� jelet l�tnak, tarts�k �szben, h�romszor kell megt�rt�nnie, miel�tt minden var�zserej�ket elvesz�tik! Biztos�ts�k be magukat, hogy nem t�rt�nik meg harmadszor, �s akkor minden rendben lesz!

Hermione azon a sz�rny� �jszak�n, amelyen r��bredt, hogy mi t�rt�nik Harryvel, tucatszor is elolvasta azt a bekezd�st, rem�lve, hogy rosszul olvasta - rem�lve, hogy egy�ltal�n nem is igaz. B�jg�n�r Bill szavai val�s�ggal bele�gtek az agy�ba.

Nem csoda, hogy a B�jg�n�r Bill �letrajz�nak harmadik k�tet�t a roxforti k�nyvt�r z�rolt r�sz�ben tartott�k, gondolta Hermione �s lassan kinyitotta szem�t.

Egy rosszul megvil�g�tott szob�ban �bredt. �gy �rezte, a feje nagyon neh�z, mintha beverte volna egy szikl�ba. Lassan fel�lt �s szem�gyre vette a k�rnyezet�t: valamif�le priccsen fek�dt, amelyet csak egy piszkos zs�k bor�tott. A tal�rja zseb�be ny�lt a p�lc�j��rt, de nem volt ott. �, h�t persze… mi�rt hagyt�k volna n�lam a p�lc�mat az emberrabl�k? gondolta savany�an, azt�n k�r�ln�zve l�tta, hogy Viktor Krum fekszik a mellette l�v� priccsen, �s m�g k�t alak �l egy padon kuporogva a helyis�g t�ls� v�g�ben: Aberforth �s McGalagony.

Azok ketten nem vett�k �szre, hogy Hermione fel�lt. Minerva az �regember v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s val�sz�n�leg aludt.

Az ifj� boszork�ny Krumra pillantott, aki szint�n aludt, vagy m�g eszm�letlen volt. Agya l�zasan dolgozott, pr�b�lt r�j�nni, mi t�rt�nt, de az utols� dolog amire eml�kezett a forg�sz�l volt, azt�n minden els�t�t�lt.

Mi t�rt�nt azel�tt? Persze, ott volt a m�sodik pr�ba, elromlott a k�perny�, �s Harry…

- �, te j� �g! – lehelte a boszork�ny. – Harry elvesztette a var�zserej�t! Annak a gonosz n�nek m�giscsak siker�lt! – D�h�ben �s rem�nytelens�g�ben belebokszolt a sziklafalba. De mi�rt? Mi az �rd�g�rt akarta elvenni Harry var�zserej�t? Hermione a t�rd�re k�ny�k�lt, gondolkodni pr�b�lt, de egyszer�en k�ptelen volt r�. Gyenge volt, �hes �s k�ts�gbeesett. Egy k�nnycsepp futott le az arc�n, amint a has�ra sim�totta kez�t. – Kicsik�im… anya itt van nektek… �s j�het b�rmi, nem hagyom, hogy elvegyenek t�lem.

Hirtelen egy kezet �rzett a karj�n. Feln�zett �s l�tta, hogy Viktor fel�bredt �s gyeng�den m�regeti �t.

- Hermijj�ni… - sz�lalt meg. Hermione a karj�ba vetette mag�t.

- Csak szor�ts… szor�ts magadhoz… - suttogta Hermione Krum mellkas�nak, m�g a f�rfi a h�t�t simogatta.

- Mi… mi t�rt�nt, Hermijj�ni? – k�rdezte a var�zsl�. – Te tudod?

- Nem vagyok benne biztos, Viktor… de azt hiszem, van valami k�ze ahhoz a Fjodrovna n�szem�lyhez.

- Tatyan�hoz? – Viktor meglepetten pislogott. – Mit m�velt?

- Kegyetlen j�t�kot �z�tt Harryvel… �s nem tudom… nem tudom, Harry most hol van… tal�n… tal�n meg is halt.

Krum megr�zta a fej�t. – Nem, Harry biztosan �letben van. Nem az a t�pus, aki k�nnyen feladja.

- �gy van – kapcsol�dott be Aberforth. – Hol az �rd�gben vagyunk, gyerekek? Kicsit h�tborzongat� ez a szoba, nem? Megpr�b�ltam hoppan�lni, de nem lehet.

McGalagony megmoccant �s kinyitott a szem�t, lassan k�r�ln�zve. Mikor �szrevette, hogy Dumbledore karj�ban van, r�gt�n felugrott �s olyan messzire �lt t�le, amennyire csak tudott.

- Hol vagyunk? – k�rdezte, sz�gletes szem�veg�t igazgatva.

- Fogalmam sincs, Minerva – s�hajtotta Hermione. – B�rcsak tudn�m, hol van Harry!

- Nincs itt? – n�zett k�r�l McGalagony idegesen. – �, csak n�gyen vagyunk? De hol vannak a t�bbiek? A t�bbi tan�r, �s a di�kok?

- Ne agg�djon, mind itt vannak… kiv�ve szeg�ny Harry Pottert. – sz�lalt meg egy hang.

Mind a n�gyen meglepetten meredtek az emberi alakra, aki felbukkant el�tt�k. A l�togat� b�borsz�n� tal�rt viselt, hossz� fekete haja a v�ll�ra omlott. K�z�ny�sen babr�lta a p�lc�j�t.

- Te szajha! – ugrott fel Hermione �s r�t�madt a n�re, aki csak megsuhintotta a p�lc�j�t �s egy ezredm�sodperccel az �ssze�tk�z�s el�tt elt�nt, majd k�t m�terrel balra �jra felt�nt.

- Engem keresel, Weasley? – kacagott.

- Nem csak kereslek! – Hermione �szt�n�sen a tal�rj�ba ny�lt a p�lc�j��rt, elfelejtve, hogy elvett�k t�le. Krum ugyan�gy tett, de az � p�lc�ja sem volt meg.

- Elvesztettetek valamit? – somolygott Tatyana g�nyosan. Felemelt p�lc�j�val sakkban tartotta a n�gy p�lca n�lk�li embert.

- Mit akarsz? – t�rt ki Hermione. – �s hol van Harry? Mit tett�l vele?

- Azt hittem tudtad, mit tettem vele – vont v�llat Tatyana.- Elv�geztem rajta a Exsugo vium magicae b�b�jt.

- Annyit tudtam – morogta Hermione. – B�rcsak meg tudtam volna akad�lyozni! De nem tudtam, mert…

- … mert el�jult�l, dr�g�m – Fjodrovna g�nyosan r�vigyorgott. – �s mi�rt �jult�l el?

- A terhess�gem miatt…- kezdte Hermione, azt�n hirtelen falfeh�rre s�padt. - …vagy te volt�l az?

- Bingo – b�lintott Tatyana. – Imperius �tkot sz�rtam egy h�ziman�ra, hogy v�letlen�l egy enyhe m�rget �nts�n az italodba…

Hermione leveg��rt kapott.

- �, ne agg�dj, nem �rt a gyerekeidnek. Csak el�jult�l t�le... a megfelel� id�ben, hogy bev�gezhessem a b�b�jt.

- Mif�le b�b�jt? – k�rdezte Minerva �sszevonva szem�ld�k�t.

Exsugo vium magicae - s�hajtott Hermione. – Ez a trampli… - gyilkos tekintetet vetett Tatyan�ra, - kisz�vta a var�zser�t Harryb�l �gy… hogy k�nyszer�tette, hogy lefek�dj�n vele.

McGalagony, Aberforth �s Krum leveg��rt kaptak. Krum tal�lta meg els�nek a hangj�t. – De, mi�rt tette ezt?

- Hogy lehetett ilyen kegyetlen hozz�? – k�pedt el Aberforth. – Mi�rt?

- Mi�rt? Mert szerelmes vagyok – felelte a b�jitaltan tan�r nyugodtan.

- Ha! Nehogy azt k�pzeld, hogy elhiszem, hogy szereted Harryt! – v�gott vissza Hermione.

- Harryt? – Tatyana hidegen nevetett. – Ez remek! De igaz�n. Weasley, sosem �reztem semmit a te Harryd ir�nt. Nos… a k�pess�gei az �gyban figyelemre m�lt�ak, de ez minden. A c�lnak megfelelt, �s t�bb� nincs sz�ks�gem r�.

- De… mi�rt tetted? – Hermione val�s�ggal k�ny�rg�tt, hogy megtudja.

- Mondtam m�r. Szerelemb�l tettem. A valaha �lt legnagyobb viking var�zsl� ir�nti szerelemb�l.

- Viking? – lehelte McGalagony. – De h�t a vikingek �vsz�zadokkal ezel�tt elt�ntek!

- �gy van – b�lintott Tatyana. – A szerelmem pontosan 1125 �ves. �n 1121 vagyok.

- Teh�t igaz – sz�lalt meg Hermione. – �vsz�zadokon �t �jj�sz�lett�l… az�rt hogy… mi�rt is?

- Hogy fel�lesszem a szerelmemet az �r�k �lm�b�l, amelyet a saj�t apja bocs�tott re� – felelte a boszork�ny.

- Aaron �s Anor! – suttogta Hermione. – Olvastam a mond�jukat!

- Nem monda. T�rt�nelem – felelte Fjodrovna. Krum r�b�mult, �lla leesett a meglepet�st�l. Eml�kezett r�, hogy egyszer azt mondta Hermion�nek a k�nyvt�rban, ne olvassa ezt az ostobas�got, mert csak t�nd�rmese, semmi m�s. – Pontosan �gy t�rt�nt, ahogy a k�nyvben le�rt�k.

- Ezek szerint Anor �bren van?

- Pontosan. �s egy�tt fogunk uralkodni a var�zsvil�gban! – Tatyana megint nevetni kezdett.

- De mi�rt kellett elvenned Harry var�zserej�t? – morogta Hermione.

- Mert sz�ks�gem volt a var�zserej�re, ahhoz, hogy fel�leszthessem a szerelmemet.

- De… mi�rt Harry? – �rdekl�d�tt Hermione. – Mi�rt nem v�lasztott�l valaki m�st? B�rkit? B�rkit a sz�zadokon kereszt�l, amikor �jra �s �jra sz�lett�l?

- Mert nem tal�ltam a megfelel�t – vont v�llat Tatyana. – Csak egy m�don tudtam fel�leszteni Anort – �gy, hogy megsokszorozom a saj�t var�zser�met egy olyan var�zsl��val, aki megj�rta a m�svil�got �s �lve visszat�rt. Nem volt ilyen az elm�lt tizenegy �vsz�zadban. Egy �rva l�lek sem… De amikor a roxfortosok meg�rkeztek a Durmstrangba, r�gt�n tudtam, hogy egyik�k hozza a megold�st sz�momra.

- Honnan tudta? – �rdekl�d�tt Aberforth.

- A Sphaera Inferi izzani kezdett – mondta b�jitaltan�rn�. – Az egy g�mb, amely jelzi, ha a k�v�nt k�pess�gekkel b�r� szem�ly a k�zelben van. El�sz�r nem tudtam, hogy Harry az, csak abban voltam biztos, hogy az illet� a Roxfortb�l j�tt. B�r nem volt neh�z kital�lni, ki az. - Zordul r�mosolygott Hermion�ra. - Megk�rny�keztem azt a Creevey gyereket. Megnyertem a szimp�ti�j�t �s a bizalm�t az�ltal, hogy seg�tettem neki az els� pr�b�n�l… besz�lt nekem Potter utaz�s�r�l a t�lvil�gon. Teh�t megszereztem a sz�ks�ges inform�ci�t. Creevey azt is elmondta, hogy Pottert nem lehet az Imperius �tokkal ir�ny�tani, teh�t valami m�st kellett kital�lnom, hogy az �gyamba csalogassam. – Tatyana s�t�lni kezdett a cell�ban, mintha m�lyen a gondolataiba mer�lne. – A Mileta le�nyz�t haszn�ltam.

- A h�gomat? – h�rd�lt fel Viktor.

- �t – b�lintott Tatyana. – Tudtam, hogy f�lig szerelmes Potterbe. Ismerve �t, biztosra vettem, hogy mindent megpr�b�l, hogy elcs�b�tsa… csak figyelnem kellett a l�nyt. Minden l�p�s�t figyeltem. Mindenfel� k�vettem, amerre csak j�rt… Egy este, �pp miel�tt Potter visszat�rt Angli�ba kar�csonyra, Mileta megl�togatta a szob�j�ban. – L�tv�n a d�bbent kifejez�st Krum arc�n, sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott. – Ne izguljon igazgat� �r, Harry t�ls�gosan �riember ahhoz, hogy ak�r egy ujjal is hozz�ny�ljon a h�g�hoz. Elutas�totta �t. Szeg�ny kis Mileta s�rva rohant ki Potter szob�j�b�l. �gy tettem, mintha az esti s�t�mon lenn�k, �s megh�vtam a szob�mba egy italra. H�l�s volt a vigasztal�som�rt… Megj�tszottam a t�k�letes bar�tn�t… a bar�tn�t, aki meghallgatja a probl�m�kat. Mindezek ellen�re nem �rulta el, mi�rt s�r. Sz�val odaadtam neki az �g�rt italt… amelybe v�letlen�l egy kis Veritaserumot cseppentettem.

Hermione els�padt, Viktor �k�lbe szor�totta a kez�t, mik�zben Tatyana folytatta a mes�j�t.

- Mileta megitta az italt, azt hitte sima vajs�r. Azt�n m�r csak k�rdeznem kellett, mi folyik k�zte �s Potter k�z�tt �s � �nekelt, mint egy pacsirta. Elmondta, hogy Potter majdnem engedett neki… mert egy pillanatra azt hitte, hogy Mileta a feles�ge. A vallom�s ut�n felejt�s�tkot sz�rtam Milet�ra, �s �gy nem eml�kszik a besz�lget�s�nkre… nem eml�kszik r�, hogy kezembe adta a Harryher vezet� kulcsot: a feles�g�t.

- Ginnyt? – kapott leveg��rt Minerva.

- Igen, Ginnyt – b�lintott Tatyana. – Csak azt kellett kital�lnom, hogyan hitessem el Harryvel, hogy �n vagyok Ginny, �s hogy ne csod�lkozzon, ha megl�tja �t… Valamif�le hipn�zis hat�sa alatt azt kellett hinnie, hogy a feles�ge vagyok… Erre a c�lra egy b�jitalt haszn�ltam, nagyon er�s afrodizi�kummal, amely szab�lyosan arra k�szteti �t, hogy szeretkezni akarjon… Milyen k�nyelmes megold�s egy b�jitaltan�rnak, ugye? – A n� r�vid, �r�mtelen kacajt hallatott. – Azt m�g mindig neh�z volt el�rni, hogy megigya a b�jitalomat… teh�t alkalmat teremtettem hozz�… p�ld�ul a B�lint napi felhajt�s vagy a pogrebinek… - L�tva a meglepet�st Hermione arc�n, folytatta. – Bizony, a pogrebinek… �n engedtem be �ket a kast�lyba m�rciusban, �n usz�tottam �ket Harryre. De te megakad�lyoztad a tervemet, dr�g�m. Nagy hiba volt Weasley, nagy hiba. Akkor nem kaptam el �t, de p�r nappal k�s�bb siker�lt. Miut�n el�jult�l a f�zetemnek k�sz�nhet�en, tudtam, hogy bej�n az �n utc�mba.

- De hogyan? – vonta fel szem�ld�k�t Hermione. – Nem szabad akarat�b�l ment hozz�d, ugye?

- �, nem, dr�g�m, persze, hogy nem – legyintett Tatyana. – A mi Harrynk elt�vedt… mert �gy int�ztem, hogy elt�vedjen. Hallott�l m�r a porta vecturarius b�b�jr�l?

Mindenki zavartan meredt a b�jitaltan�rn�re.

- Nem? Nos, ez arra val�, hogy l�thatatlan kaput helyezz�nk el valahova. Ha valaki �thalad a kapun, egy bizonyos helyre jut, ahov� a m�gikus kapu ny�lik. Kicsit olyan, mint egy zsupszkulcs, csak l�thatatlan, �s az �ldozatot az illet� tudta n�lk�l viszi valahova. Term�szetesen s�t�t var�zslat – emberrabl�si c�lokra kiv�l�. Arra a sarokra helyeztem el, ahol Harrynek balra kell fordulnia a szob�j�hoz a konyh�b�l j�vet. Nem kellett agg�dnom, hogy valaki m�s halad �t a kapun, mert m�r lefekv�si id� ut�n volt, �s minden di�k a h�l�k�rlet�ben tart�zkodott, ak�rcsak a tan�rok. Tudtam, hogy Potter lement a konyh�ba, �s odahelyeztem a kaput, �gy mindenk�ppen �t kellett mennie rajta a kis �jszakai kajacsipeget� kir�ndul�sa ut�n. �gy is tett. A konyh�b�l f�lfel� j�vet, a szok�sos helyen balra fordult, �s az �n folyos�mon tal�lta mag�t. Szeg�nyke megint elt�vedt… Megh�vtam egy italra, �s � olyan elb�v�l�en �rtatlan �s gyan�tlan volt, hogy meg is itta…

Aberforth szeme vill�mokat sz�rt a b�jitaltan�rn�re. – Igen, ez az � baja, az �rtatlans�ga! M�g novemberben mondtam neki, hogy maga valami rosszban s�ntik�l!

Tatyana/Natasa nem t�r�d�tt vele, csak folytatta mes�j�t: - …megitta, teh�t lefek�dtem vele, a harmadik alkalommal is… sosem eml�kezett r�, hogy lefek�dt velem… kisz�vtam a var�zserej�t bel�le… sz�pen, lassan, fokozatosan… - L�tta, hogy Hermione szeme �sszesz�k�l a gy�l�lett�l �s az undort�l, de tov�bb folytatta. – Persze Harry �rezte, hogy valami nincs rendben, m�r az els� egy�tt t�lt�tt �jszak�nk ut�n… gyeng�bb volt. A m�sodik alkalom ut�n kudarcot kezdett vallani bizonyos var�zslatokban. A harmadik ut�n pedig semmi var�zsereje sem maradt. Kegyetlens�g, ugye?

- Te beteg vagy – sziszegte Hermione. – Csak egy lelki beteg ember tehet ilyesmit!

- Vedd, ahogy akarod, Weasley – vigyorgott Tatyana. – Nevezz csak betegnek. Nevezz abnorm�lisnak. Nem �rdekel. Csak az �rdekel, hogy visszakaptam Anort. Ez k�rp�tol tizenegy �vsz�zad megpr�b�ltat�sai�rt, a hi�baval� v�rakoz�s�rt �s v�gyakoz�s�rt… ez mindent meg�r!

Hermione a tan�rn� szem�be n�zett, �s l�tta benne az �r�letet, de intelligenci�t �s ravaszs�got is egyben. Hirtelen r�j�tt, kire eml�kezteti ez a n�: a Durmstrang el�csarnok�ban �ll� szoborra.

- Te alap�tottad az iskol�t, ugye? – k�rdezte.

- Pontosan – b�lintott Tatyana. – Furcsa, hogy felismersz… mivel ez egy m�sik test.

- A szemeid ugyanolyanok, mint a szobor� – felelte Hermione. – Az a csoda, hogy m�sok nem vett�k �szre eddig a hasonl�s�got.

A b�jitaltan�rn� v�llat vont. – Az �n Anorom is egyb�l felismert, m�g ebben a testben is.

Aberforth megvet� pillant�st vetett Tatyan�ra. – Maga biztosan r�m bek�pzelt, hogy ekkora eml�km�velt emelt �nmag�nak.

- Bek�pzelt? �n? Nos, tal�n… k�l�nben is, hercegn� voltam – felelte Tatyana. – Az els� �letemben, Indi�ban Aoud�nak h�vtak. Indi�b�l j�ttem. Az ap�m maharadzsa volt ott. Mugli maharadzsa – szinte k�pte a “mugli” sz�t, annyi gy�l�lettel, ahogy csak egy Malfoy mondan�. – B�r az any�m boszork�ny volt. � volt az a boszork�ny, aki feltal�lta az Exsugo vium magicae b�b�jt. Arra haszn�lta, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert, �s �tv�ve az orsz�g ir�ny�t�s�t mahar�ni legyen. Meg�lte az ap�mat, de nem tudta v�ghez vinni a terv�t.

- Mi�rt? – Aberforth keresztbe fonta a karj�t. – Net�n belehalt a t�l sok szexbe?

Tatyana nem v�laszolt az �reg hangj�b�l kicseng� g�nyra. – Nem – felelte. – Az any�mat elfogt�k. Az emberek megtudt�k, hogy boszork�ny �s meg�lt�k. T�z �ves gyerek voltam akkor. Az any�m sok var�zslatra megtan�tott gyerekkoromban… - Tatyana egy pillanatig elmer�lni l�tszott a gondolataiban, mintha visszautazott volna az id�ben. – Az any�m tan�tott meg az Exsugo vium magicae b�b�jra, �s elmondta, mire haszn�lhat� a m�sokt�l elvett var�zser�. Egyik felhaszn�l�si m�dja, a sok k�z�l az, hogy k�pes embereket fel�breszteni el�tkozott �lmukb�l.

- El�tkozott �lomb�l? – Krum �sszevonta bozontos szem�ld�k�t.

- Igen, az �n Anorom ilyen el�tkozott �lmot aludt, a hal�lhoz nagyon k�zeli �llapotban, �gy csak olyan szem�ly var�zserej�vel lehetett fel�breszteni, aki j�rt m�r a holtak vil�g�ban. Az �desany�m erre tan�tott, �s sok m�sra is… de meg�lt�k. – Tatyana szem�t hirtelen elfutott�k a k�nnyek. Visszapislogta �ket. – �t meg�lt�k, de �n �letben maradtam. Az indiaiak f�ltek meg�lni engem. Hittek abban, hogy �tkozott lesz az, aki meg�l egy gyereket. De a k�zel�kben tartani is f�ltek, teh�t megszabadultak t�lem. Rabszolga-keresked�knek adtak el, akik Oroszorsz�gba hoztak, ahol egy viking p�r v�s�rolt meg. Tudt�k, hogy a sv�d vikingeknek jelent�s szerep�k volt az els� orosz �llam megalap�t�s�ban? Nem? Nos, sebaj. Ide ker�ltem, itt n�ttem fel, �s m�gikus k�pess�geim seg�ts�g�vel r�vettem rabszolgatart�imat, hogy felszabad�tsanak. �j nevet v�lasztottam magamnak: Natasa Janszka…

- Ezt a nevet haszn�lta, amikor megalap�totta az iskol�t, igaz? – v�gott k�zbe Minerva.

- Igen, persze. De az sok-sok �vvel azut�n t�rt�nt, hogy megismertem a szerelmemet. H�sz �ves voltam, amikor tal�lkoztam Anorral, �s beleszerettem. Besz�lt nekem a sz�nd�k�r�l, hogy elpuszt�tja a csal�dj�t, akik akkoriban a leghatalmasabb var�zsl�k voltak az orsz�gban. � akart uralkodni a var�zsvil�gon, �n pedig beleegyeztem, hogy seg�tek neki. M�gis, megakad�lyozt�k a terveit… �r�k �lmot bocs�tottak r�. �n �p�tettem fel a kast�lyt a kamra k�r�, ahol nyugodott, �s alap�tottam meg a var�zsl� iskol�t. �jra �s �jra sz�lettem olyan boszork�nyok test�ben, akik arra rendeltettek, hogy az iskol�ban tan�tsanak, �gy mindig a szerelmem k�zel�ben maradhattam. Most pedig egy�tt lesz�nk az id�k v�gezet�ig!

Tatyana/Natasa beteges nevet�se bet�lt�tte a helyis�get, �s visszaver�d�tt a falakr�l.

- Miel�tt hal�lra nevetn�d magad, - sz�lalt meg Hermione, - mondd el, mi t�rt�nt Harryvel! Mit tett�l vele, miut�n �sszeesett a h�ban? Hol van?

- Harry? – Tatyana k�z�ny�sen legyintett. – Felejtsd el �t.

- Mi�rt? Mert m�r nem var�zsl�? – v�gott k�zbe McGalagony. – Elveszthette a var�zserej�t, de m�gis idej�het �s megmenthet minket… �s bossz�t �llhat mag�n!

- Bossz�t? – a b�jitaltan�rn� a fej�t cs�v�lta. – Ugyan m�r! A Fi�, Aki T�l�lte, aki legy�zte Voldemortot, nem �llhat bossz�t t�bb� senkin sem!

- Mi�rt? – vicsorgott r� Aberforth.

- Mert Harry Potter, a nagy var�zsl� halott – mondta Tatyana csendesen, majdnem suttogva. Azt�n megsuhintotta p�lc�j�t �s egy pukkan�ssal elt�nt.

Hermione eszm�letlen�l zuhant Viktor karjaiba.