A n� kivette a f�kly�t a tart�j�b�l, egy var�zsig�t mormolt, mire a falban kiny�lt a rejtett ajt�.

Bel�pett.

A var�zslattal m�k�d� lift levitte egy titkos folyos�ra, amelyr�l csak egy ajt� ny�lt.

- Admitto! – sz�lt, �s a hatalmas k� f�lresiklott, felt�rva egy kamr�t, amelyben egy ravatal �llott.

H�t gyertya �gett a ravatal k�r�l: mindk�t oldal�n h�rom-h�rom, �s egy a t�ls� v�g�n.

Egy hossz� fekete szak�ll�, s�padt f�rfi fek�dt a ravatalon. De nem volt halott – mellkas�nak ritmikus emelked�se �s s�llyed�se jelezte, hogy �l.

Az asszony mosollyal az arc�n l�pett oda hozz�. – V�gre megt�rt�nt, Anor. Megszereztem az er�t, amely ahhoz kell, hogy fel�bresszelek… miut�n ezer �vig hi�ba v�rtam arra, hogy visszat�rj �r�kk�val� �lmodb�l, szerelmem, hogy te meg �n uralkodjunk a var�zsl� vil�gon. – Ezzel lehajolt, hogy arca csak centim�terekre volt a f�rfi�t�l. - Revenio ex sempiternus somnus! – lehelte, gyeng�den megcs�kolva a f�rfi ajk�t.

Amint sz�juk �rintkezett, vak�t� feh�r f�ny �radt sz�t a teremben, amely bebor�totta mindkett�j�ket, majd egyetlen sug�rban egyes�lt �s elt�nt a fekv� alakban.

A n� visszah�z�dott �s figyelte amint remeg�s fut �t a f�rfi test�n �s lassan kinyitja a szem�t.

- Natasa! – suttogta a f�rfi.

* * * * *

- Nem viselkedhetsz �gy, Fred! – jelentette ki Ginny.

- Mi�rt nem? – morogta amaz.

- Mert elriasztod az embereket! Lassan elmaradozik a Var�zsvicc vev�k�re!

- Nagyszer�, ezek szerint t�ged csak az �zletem �rdekel �s nem �n!

- Tudod, hogy ez nem �gy van! – v�gott vissza a h�ga. – A b�ty�m vagy �s szeretlek, de George is a b�ty�m �s �t is szeretem!

- Akkor menj �s legy�l vele! – csapott Fred a Weasley Var�zsvicc V�llalat pultj�ra.

- Olyan … lehetetlen alak vagy!

- Lehetetlen? – nevetett fel �rdesen a fiatal var�zsl�. – Mondd csak h�gocsk�m, mit csin�ln�l, ha Hermione elcs�b�tan� a f�rjecsk�det, mi?

- Azt hiszem, meg�ln�m.

- �n is pont ezt akartam tenni George-dzsal – felelte Fred. – Tetej�be � a testv�rem, nem csak egy bar�t.

- Akkor legal�bb gondolj Angelin�ra �s a kisbab�j�ra! Mi lesz vel�k?

- Kit �rdekel? – vont v�llat Fred.

- Ne mondd nekem, hogy nem �rdekel! – csattant fel a fiatalasszony. – Tudom, hogy igenis �rdekel! Szereted �t, m�g ha le is fek�dt George-dzsal!

- Na n�zd csak, ki besz�l! – vetette oda Fred. – Ha j�l hallottam, tiszt�ra kiakadt�l, amikor azt hitted, hogy Harry megcsalt!

- Annak semmi k�ze a vit�nkhoz, Fred! Egy�bk�nt meg most m�r tudom, hogy nem fek�dt le senki m�ssal!

- De mi van, ha m�gis? Csak �gy elm�letben? Mit csin�ln�l, ha megtudn�d, hogy lefek�dt valakivel? – k�rdezte Fred.

- Nem tudom… de tanultam abb�l a m�ltkori esetb�l… Megtanultam, hogy ne jussak t�ves k�vetkeztet�sekre an�lk�l, hogy tudn�m val�j�ban mi t�rt�nt… Teh�t, lehet�s�get adn�k neki, hogy megmagyar�zza a dolgot… tal�n megbabon�zt�k, vagy megt�vesztett�k… tal�n nem is tudta mit tesz… �ppen �gy, mint Angelina. Adj neki m�g egy es�lyt, Fred! Higgy az �rtatlans�g�ban �s szeresd �t tov�bbra is! K�rlek…

- B�rcsak minden olyan egyszer� lenne velem �s Angelin�val, mint veled �s Harryvel – s�hajtotta Fred. – Olyan szerencs�s vagy h�gocsk�m.

- Tudom – mosolygott Ginny. – Annyira szeretem �t… - Tekintete a jobb kez�re t�vedt, amelyen a jegygy�r�j�t viselte.

Fred egy pillanatig azt hitte, hogy a h�ga meg�r�lt, mert az hirtelen eg�szen k�zel kapta a gy�r�t a szem�hez. Szinte megsz�llottnak t�nt.

- Ne… jaj ne, k�rlek… - suttogta.

- Mi t�rt�n hugi? – k�rdezte Fred agg�dva.

- Harry… Harry… valami rettenetes dolog t�rt�nt vele… - Megmutatta a b�tyj�nak a gy�r�t.

- Az �kk� nem vil�g�t.

- Mit jelent ez pontosan?

- El sem merem k�pzelni, mit jelent… - suttogta Ginny. - El sem merem k�pzelni…

- Mi van, ha csak levette? – pr�b�lkozott Fred.

- Nem vette le, hiszen megesk�d�tt, hogy soha nem veszi le! – ki�ltotta k�ts�gbe esve a boszork�ny. – Nem, biztos vagyok benne, hogy nem vette le… ez valami m�st jelent… K�r�lbel�l k�t h�ttel ezel�tt majdnem sz�vrohamot kaptam, amikor a k� elkezdett vadul villogni… Kis h�j�n teleprot�ltam magam a Durmstrangba, de azt�n a villog�s abbamaradt, �s a k� a szok�sos m�don izzott tov�bb… nem tudom mi t�rt�nt Harryvel, de gondoltam, hogy m�r nincs vesz�lyben, ha egyszer a villog�s abbamaradt. Tal�n csak megint meg�t�tte valaki, de nem volt igazi vesz�lyben… nem tudom – s�hajtotta Ginny. – Meg akartam bizonyosodni, hogy j�l van-e, de mivel a k� m�r nem jelzett vesz�lyt, nem teleport�lhattam a Durmstrangba… Tal�n ez�ttal siker�l teleport�lni hozz�… B�r nem vagyok biztos benne, hogy m�k�dik, most, hogy az �kk� m�g csak nem is vil�g�t. De meg kell pr�b�lnom… - Lehunyta a szem�t, maga el� k�pzelve Harryt, �s arra �sszpontos�tott, hogy mellette akar lenni… de hi�ba.

Kinyitotta a szem�t �s lemond�an s�hajtott. – Nem megy. Nincs kapcsolat a gy�r�k k�z�tt… F�lek, hogy Harry… tal�n…

- Nem – Fred megfogta a h�ga kez�t. – �letben van, hugi. Higgy nekem, �l.

- Hinni akarok neked, Fred – sz�lt Ginny, mik�zben k�nnyek gy�ltek a szem�be. – De mit csin�ljak most? Mit? A Durmstrangba kell mennem, de… �! – hirtelen a homlok�ra csapott. – Tudom m�r! Sz�lj any�nak, hogy vigy�zzon a gyerekekre!

- Gin! – ki�ltotta Fred, de a h�ga m�r dehoppan�lt.

* * * * *

Mialatt a h�rom bajnok a kanyarg�s barlangban bandukolt, alig sz�ltak egym�shoz. Nem voltak �ppen cseveg� hangulatban.

Amerre csak j�rtak, minden�tt m�gikus f�kly�k vil�g�tott�k meg a barlang belsej�t. Ez a fajta var�zs-f�ny nem adott t�l sok vil�goss�got, de arra el�g volt, hogy a h�rom versenyz� l�ssa hov� l�p, �s a n�z�k is l�ss�k, mi t�rt�nik a barlangban.

Amint a bajnokok egy kis befagyott patakhoz �rtek, h�rom mumus bukkant fel n�h�ny j�g-sztalagmit m�g�l.

Dennis mumusa Malcolm Baddockk� v�ltozott, azt kiab�lva: - Nem nyerheted meg a tus�t Creevey! Sz�nalmas kis balf�k vagy, aki meg sem �rdemli, hogy Griffend�les legyen! A Teszlek S�vegnek a Hugrabugba kellett volna k�ldenie t�ged!

Dennis megp�ccintette a p�lc�j�t, �s azt mondta Comikulissimus!, arra k�nyszer�tve Malcolmot, hogy fodros, �l�nkr�zsasz�n ruh�t viseljen, r�zsasz�n mint�s eserny�vel, �s bolyhos papuccsal.

- Creevey! Mit tett�l velem??? Egy Mardek�rossal??? – �v�lt�tte a mumus �s elp�rolgott, m�g Guillaume nevet�sbe t�rt ki. Nem nevethetett sok�ig, mert egy m�sik mumus �t t�madta meg, �s �tv�ltozott… Gilderoy Lockhartt�!

- Neeeeeeem! – sik�totta Guillaume.

- Deeeeeee! – felelte Gilderoy, vicsorogva. – �n vagyok a legrosszabb r�m�lmod, sz�pfi�, mert tudod, hogy csinosabb vagyok, mint te!

- De nem sok�ig! – a sz�ke bajnok felemelte p�lc�j�t, �s azt ki�ltotta: - Comikulissimus! A mumus-Lockhart arc�t egy pillanat alatt pattan�sok lept�k el, �s metsz�fogai nagyobbak lettek, mint Hermion�� annak idej�n.

Amint Dennis �s Guillaume nevet�se bet�lt�tte a barlangot, kicsit megremegtetve a mennyezet�t, a mumus elt�nt, de a harmadik lesuhant Milet�hoz �s �tv�ltozott… Harry Potterr�.

- Te ostoba kisl�ny! – kiab�lta a mumus-Harry d�h�sen. – Azt hitted, t�nyleg azt hitted, hogy valaha is megkedvellek?

Mileta kih�zta mag�t, felvetette a fej�t, �s pr�b�lt k�z�ny�snek mutatkozni, de Dennis l�tta, hogy a s�r�s sz�l�n �ll. Remeg� k�zzel felemelte a p�lc�j�t, de nem tudta levenni a szem�t Harry arc�r�l, melyet, m�g a d�h�s arckifejez�s ellen�re is elk�peszt�en vonz�nak tal�lt. T�rde �sszecsuklott, leejtette a p�lc�j�t �s zokogni kezdett. A mumus k�zelebb ereszkedett hozz�, m�g el�g k�zel nem �rt ahhoz, hogy meg�rintse, de a l�ny nem tett… nem tudott semmit sem tenni ellene.

- L�pj�nk k�zbe! – javasolta Guillaume Dennisnek, aki b�lintott, �s mindketten felemelt�k p�lc�jukat, azt ki�ltva, hogy Comikulissimus! A mumus-Harryt k�nyszer�tett�k, hogy cs�ptet�t viseljen z�ld lencs�vel, �s szkunk alak� jelv�nnyel d�sz�tett s�rga kviddicsruh�t.

- Ajaj, borzot akartam adni neki… a Hugrabug jelv�ny�t – mondta Dennis bocs�natk�r�en, miut�n a mumus elt�nt. - El sem merem k�pzelni a pontjaimat, mikor kijutunk innen! Azt hiszem, Harry semmit nem ad nekem ezek ut�n!

- M�g mindig t�bb szerencs�d van, mint nekem! – szipogott Mileta. – Ha a n�pek ott kint l�tt�k a mumusomat, mindenki tudni fogja, hogy �n… hogy �n…

- … szereted Harryt – s�hajtotta Dennis

- Igen – t�r�lgette a k�nnyeit a l�ny. – Annyira sajn�lom, Dennis. Tudom, hogy vannak… hm, bizonyos �rz�seid ir�ntam, de �t szeretem, nem t�ged.

- Rendben van, Mil. T�nyleg – mondta Dennis szomor� mosollyal.

- Sz�veskedn�tek abbahagyni a szherelmi �letetek megvithat�s�t, �s thov�bb menni? – v�gott k�zbe Guillaume t�relmetlen�l.

- Rendben.

Maguk m�g�tt hagyt�k a sztalagmitokat – a k�t fi� el�g j� hangulatban, Mileta ink�bb zavartan –, majd k�r�lbel�l �t perces s�ta ut�n el�rtek egy olyan barlangr�szt, ahol a barlang kisz�lesedett, felt�rva egy kis j�gkamr�t egy j�gb�l faragott asztallal. Az asztal egy csom�, k�l�nb�z� m�ret� �s form�j� palackkal volt tele. Legal�bb h�sz �veg �llt rajta sz�nes �sszevisszas�gban.

- Ez meg mi? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Dennis. – Valamif�le b�jitaltan vizsga? – t�n�d�tt. Hallott Piton feladv�ny�r�l, amelyet Hermione logik�ja oldott meg. Mindazon�ltal itt nem volt semmif�le vers vagy b�rmilyen le�r�s az asztalon… semmi m�s csak fiol�k �s palackok.

- Nem tudom – r�zta a fej�t Mileta. – Mit itt a dolgunk?

- Fogalmam sinsh… au! – ki�ltott fel Guillaume, karj�t massz�rozva.

- Mi t�rt�nt?

- Valami meg’arapott! – felelte a francia bajnok els�padva.

- Micsoda? – k�rdezte Dennis.

- Kishi volt… hehe… fekete… sz�hr�s… - Lochar nevetg�lni kezdett �s le�lt a jeges f�ldre. – hahaha… csipk�s sz�hrnyakkal…

- Egy doxy – �llap�totta meg Dennis. – Nem akarlak megijeszteni, Guillaume, de a doxynak m�rgez� a harap�sa.

- I… igaz�n? – a sz�ke fi� m�g s�padtabb lett, de nem hagyta abba a nevet�st. – Akkohr hehe… meg fogok… ’alni?

- Dehogy is! – csattant fel Mileta. - A doxyk m�rge nem hal�los, csak egy ideig kiss� megzakkansz t�le… nem mintha nem lenn�l m�r most is el�g l�k�tt… A doxym�reg arra k�sztet, hogy nevess, �s ne tudd abbahagyni.

- Mit tehet�nk? – k�rdezte Dennis agg�dva. Nem mintha t�nyleg agg�dott volna Lochar miatt, m�gis… ez a feladat az egy�ttm�k�d�sr�l sz�lt, teh�t neki �s Milet�nak meg kell mentenie Guillaume-ot. Na de hogyan?

- Nem figyelt�l oda egyetlen �rva b�jitaltan �r�n sem? – vonta �ssze a szem�ld�k�t a l�ny.

- Kellett volna?

- Persze! – csattant fel a l�ny. – Vil�gos, mi�rt tett�k ide ezeket a fiol�kat: tudt�k, hogy egyik�nket megharapj�k, �s azt akarj�k megtudni, ki tudjuk-e k�r�lni

- �gy �rted… ellenanyagot kellene k�sz�ten�nk? – kapott leveg��rt Creevey.

- Pontosan – b�lintott a l�ny az asztalhoz l�pve. – L�ssuk csak… add csak ide azt a palackot a denev�r ep�vel, j�?

- Mit? – k�rdezte Dennis undorodva.

- Azt a kicsi �veget ott, azzal a z�ldes folyad�kkal! – mutatott a palackra. – T�nyleg nem tudod, hogy n�z ki a denev�r epe?

- Csak azt tudom, Piton professzor hogy n�z ki, �s az el�g ahhoz, hogy egy �letre elvesz�tsem az �rdekl�d�semet a b�jitaltan ir�nt – morogta Dennis, �tny�jtva a k�v�nt palackot. Ezalatt Guillaume hiszt�rikusan vihogott, �kl�vel a f�ldet p�f�lte, mik�zben eg�sz teste vonaglott a nevet�st�l.

Mileta s�hajtott, �s bele�nt�tt egy kis denev�r ep�t egy palackba, amely f�lig volt por�tott gy�mb�r gy�k�rrel.

Dennis adogatta neki az ed�nyeket, am�g a l�ny ki nem jelentette, hogy elk�sz�lt az ellenanyag.

- Nem vagyok biztos benne, hogy a megfelel� b�jitalt k�sz�tettem el… - mondta bizonytalanul. – Mindenesetre ki kell pr�b�lnunk Guillaume-on.

- Nem b�nom, ha rajta pr�b�ljuk ki – vigyorgott Dennis, �s lefogta az �r�lten nevet� fi�t, m�g Milet�nak siker�lt egy kis b�jitalt leer�ltetni a fi� tork�n. – Nos… nem tudom… m�g mindig nevet – �llap�totta meg Dennis k�t perc m�lva. – Azon k�v�l n�zd csak azokat a helyes lila p�tty�ket, amelyek felt�ntek az arcb�r�n!

- Jaj ne! T�l sok aszfod�loszt adtam hozz�! – sir�nkozott Mileta, majd �jra az asztalhoz l�pett, �s vadul keresni kezdett valamit. V�g�l kiv�lasztott egy kis palackot ci�nk�k folyad�kkal �s k�t cseppet a marad�k b�jitalba �nt�tt. – Ha ez nem m�k�dik, feladom. – Lekuporodott Guillaume-hoz, akinek az arca teljesen b�borsz�n�re v�ltozott, �s megitatta vele a m�dos�tott ellenanyagot.

Lochar r�gt�n abbahagyta a nevet�st, �s fel�llt.

- Mi tarhtott ennyi ideig? – morogta oda Milet�nak �s elmas�rozott.

Dennis �s a l�ny egym�sra n�zet, l�tszott, hogy j�l sz�rakoznak, ugyanis Guillaume arca m�g mindig b�bor-lila volt, an�lk�l, hogy err�l a francia fi�nak tudom�sa lett volna. – Ha a b�r�k most is figyelnek minket, m�r biztosan sz�r az oldaluk a nevet�st�l – s�gta Dennis, a l�nyak. – T�nyleg, Mileta te biztosan nagyon j� vagy b�jitaltanb�l… vagy legal�bb is Fjodrovna professzor nagyon j� tan�r.

- J� tan�r? Az a szajha? – csattant fel a l�ny, azt�n a sz�j�ra csapta a kez�t, �s idegesen k�r�ln�zett. Vajon meghallott�k-e a b�r�k a megjegyz�s�t?

Dennis nem tudta, mi k�sztette Milet�t arra, hogy szajh�nak nevezze a tan�rn�j�t, de nem is �rdekelte a dolog. Folytatniuk kellett az utat, mert m�g mindig sok volt h�tra a barlangb�l.

N�h�ny �jabb csapda ut�n -, melyek f�k�nt var�zslatok voltak; a bajnokok el�rtek egy helyre, ahol a barlang az el�bbi j�gkamr�n�l j�val nagyobb f�ldalatti teremm� sz�lesedett. Ott egy sik�t�-szellemmel tal�lt�k szemben magukat, akinek hossz� fekete haja csaknem az eg�sz test�t eltakarta.

- Na, kinek van valami �tlete, ’ogyan le’et legy�hzni egy sik�t�-szellemet? – k�rdezte Lochar.

- Passz - felelte Mileta, mire a sik�t�-szellem sikoltozni kezdett. Hangj�val siker�lt j�gdarabokat lerepesztenie a barlang mennyezet�r�l. Miel�tt a j�g-mennyezet agyon z�zta volna �ket, Dennis felki�ltott: Vespirito Vanish!, elhallgattatva �s elt�ntetve a szellemet.

- Nagyszehr� – morogta Lochar a nagy kupac h�ra �s sz�tsz�r�dott j�g sztalaktitra meredve, mely a sik�t�-szellem hangj�t�l v�lt le a mennyezetr�l. – Az �sv�ny te’jesen elz�hr�dott. Tud valaki egy j� b�b�jt?

- Azt hiszem Reducto – v�laszolt Mileta bizonytalanul.

- Vagy egyszer�en felolvasztan�nk a Piroinito-val – tette hozz� Dennis.

- Ja, phersze, azt�n belefulladn�nk. Nagyszher� �tlet, Creevey – morogta Lochar.

- Akkor csin�ld egyed�l, ha ilyen okos vagy! – csattant fel Mileta.

- Ez th�nyleg nagyon egyszher� – v�laszolta Guillaume fens�bbs�gesen. – Kahr�csonykohr mind�g j�gszobhrok vannak kh�r�s kh�r�l a Beauxbatons kast�lyban. N�h�nyat �n magam k�sz�tek, mert nagyon tehets�ges vagyok. – Ezzel felemelte p�lc�j�t egy h�kupacra mutatott vele, majd azt mondta: - Statua glacies!

Abban a pillanatban a nagy kupac h� �s j�g h�sz darab sz�pen kif�nyezett, mosolyg� Guillaume szoborr� rendez�d�tt.

Dennis a szem�t forgatta, Mileta pedig hitetlenkedve r�zta a fej�t.

- Tudod, Chreevey… - Lochar suttogott, hogy a b�r�k odakint biztosan ne hallj�k meg a Videus Camericus b�b�jon kereszt�l, – biztos vagyok benne, hogy ha a bh�r�k l�tt�k ezt, sok-sok ponttal jutalmaznak ez�rht.

- Akkor legy�l boldog a pontjaiddal �s fogd be! – d�rm�gte Dennis. – Gyer�nk sr�cok, ki akarok jutni ebb�l a barlangb�l. M�r majdnem a v�g�n vagyunk. Ki akarok menni innen, amilyen hamar csak lehet, itt olyan rohadt hideg van!

- Rendben – mondta Mileta. El�rel�pett, �s elcs�szott. Mivel Guillaume b�b�ja szobrokk� alak�totta a sz�tsz�r�dott havat, egy h�krist�ly nem sok, de annyi sem maradt a jeges talajon.

- Seg�ts�g! – ki�ltott a l�ny. Nem tudott meg�llni a ’korcsolyap�ly�n’, �s front�lisan �tk�z�tt a Lochar-f�le j�gszobrokkal.

Mindez egy pillanat t�red�ke alatt t�rt�nt, �gy a m�sik k�t bajnok nem tudta megakad�lyozni a balesetet. Mileta �ssze�tk�z�tt az els� szoborral, amely eld�lt, neki�tk�zve a k�vetkez�nek, amely szint�n eld�lt, neki a k�vetkez�nek, amely eltal�lta a k�vetkez�t… Hamarosan mind a h�sz szobor eld�lt, mint a domin�k. A barlang �jra megremegett - ez�ttal sokkal er�sebben, mint a sik�t�-szellem hangj�t�l.

- Bukjatok le! – ki�ltotta Dennis, �s elkapva Mileta ruh�j�nak a sz�l�t, beh�zta �t egy hasad�kba, amelybe Guillaume m�r bem�szott. Mindh�rman r�m�lten figyelt�k, amint a terem egyik j�gfala, amelyet az utols� eld�l� szobor tal�lt el, beomlott.

Minden fel�l j�gdarabok z�poroztak, eltakarva a szem�k el�l az alagutat. Az eltal�lt fal a Niagara v�zes�s robaj�hoz hasonl� d�rg�ssel omlott �ssze.

- Elk�peszt�! – lehelte Dennis.

- J�gg� fagyott? – grimaszolt Mileta.

- Mit gondoltok, ez is rh�sze volt a phr�b�nak? – k�rdezte Guillaume.

- Nem hinn�m – mondta Mileta. – Az lehetetlen. Sosem tal�ltuk volna meg… ezt, ha nem omlasztottuk volna be a barlangot.

- �gy �rted, ’a te nem omlasztottad volna be a bahrlangot – �llap�totta meg a sz�ke fi�.

- Igaz�n nem az �n hib�m volt! – csattant fel a l�ny. – Te v�ltoztattad olyan cs�sz�ss� a talajt, amikor odavar�zsoltad azokat a b�na szobrokat saj�t magadr�l.

- Ne marakodjatok, j�? – v�gott k�zbe Dennis m�rgesen. – Besz�ln�nk kell a tan�rokkal. Tudniuk kell… r�la.

Guillaume megfordult, �s vadul integetni kezdett a kez�vel.

- Mit csin�lsz? – k�rdezte Mileta.

- Phr�b�lom felkhelteni a tan�hrok figyelm�t! – felelte amaz ugr�lva.

- Gondolod, hogy l�tnak minket? – kiab�lta Dennis.

- Persze ’ogy l�thnak! – b�lintott Guillaume tov�bb integetve.

Dennis visszafordult az elt�nt falhoz. – H�tborzongat�. Olyan… �l�nek t�nik.

- Csak nem mozog – b�lintott Mileta. – T�nyleg f�lelmetes. Mit gondolsz, ki tudjuk olvasztani?

- Peeersze, tegy�k be a mikros�t�be! – forgatta a szem�t Dennis.

- A mibe? – k�pedt el Mileta.

- Ne is t�r�dj vele. Mugli dolog.

- Mi�rht nem j�nnek a tan�hrok? – kezdett agg�dni Guilaume. – Mosthanra m�hr biztosan �szhre vettek minket!

- Menj�nk �s mondjuk el nekik. – mondta Dennis. – Tal�n m�gsem l�tnak minket. Tal�n nincs is m�gikus kamera ebben a teremben, vagy ha volt is, t�nkrement a lezuhan� j�gdarabokt�l.

A m�sik k�t bajnok egyet�rtett vele, �gy folytatt�k �tjukat a barlangban, amely megint �sv�nny� sz�k�lt. Az �sv�nyen egy tucatnyi v�r�s sipk�s t�madt r�juk a szikl�k m�g�l, de Lupin professzor s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�i ut�n nem jelentettek vesz�lyt Dennisre, aki k�nny�szerrel lefegyverezte �ket.

�jabb f�l�ra halad�s ut�n Mileta felki�ltott: - N�zz�tek! F�nyt l�tok! Napf�nyt! El�rt�k a barlang v�g�t!

- Hurr�! – kiab�lta Dennis, �s mindh�rman futni kezdtek a f�ny fel�.

Egyik m�sodpercben m�g a s�t�t barlangban voltak, a k�vetkez�ben pedig a napf�nyben pislogtak, �s m�lyeket l�legeztek a hideg, de tiszta leveg�b�l. Kimondhatatlanul j�l esett nekik a barlang �llott leveg�je ut�n.

Nagy meglepet�s�kre senki sem futott oda hozz�juk, hogy �dv�z�lje �ket, egy �rva �ljenz� hangot sem hallottak a t� partj�r�l.

A bajnokok �mulva n�ztek k�r�l. A h�rom m�gikus k�perny� m�g mindig a barlang belsej�t mutatta, de nem volt n�z�, aki n�zte volna. Egyetlenegy sem.

- Hov� t�nt mindenki? – csod�lkozott Dennis.

- T�n megunt�k, �s visszamentek a kast�lyba? – tal�lgatott Mileta.

- Ne l�gy ’�lye, Krum – r�ncolta a szem�ld�k�t Guillaume. – Elth�ntek, de… n�zd… ’�tra’agyt�k a ’olmijukat… egy jegyzett�mb… egy f�lig megevett szendvics… egy t�hr�tt t�k�hr… - Felemelte a t�k�r maradv�nyait, azt�n r�m�lten felki�ltott: - Mi th�rt�nt az ahrcommal???!!!???

- Kit �rdekel az arcod? – morogta Dennis. – �n azt akarom tudni, HOVA LETT MINDENKI!!!???

* * * * *

Draco Malfoy a Devilsmoor k�ria nappalij�ban �ld�g�lt, az �don h�zban, amely r�gen az �desanyja csal�dj�� volt. Mi�ta elv�gezte a Roxfortot, ebben az udvarh�zban �lt, t�vol a sz�leit�l, mivel valahogy tehernek �rezte Luciust �s Narciss�t.

Egy k�nyvet olvasott, de nem igaz�n figyelt oda r�. Gondolatai elkalandoztak, t�voli helyeken, olyan emberekn�l j�rtak, akiket r�g nem l�tott… legink�bb egy bizonyos n�n�l.

Ekkor megsz�lalt a cseng�.

Kinky majd kinyitja gondolta Draco, visszatemetkezve a kimutathatatlan b�jitalokr�l sz�l� k�nyvbe.

Egy perc m�lva a cseng� �jra megsz�lalt.

- Kinky! – ki�ltotta Draco. – Menj ajt�t nyitni!

Nem j�tt v�lasz.

- �, az az ostoba szex-m�ni�s man�! Biztos megint valahol egy man�fi�val sz�rakozik! – morgott Draco, �s fel�llt. – Megparancsolom, hogy megb�ntesse mag�t, ha visszaj�n! Semmi man�fi� egy teljes �vig! – d�h�ng�tt �s felt�pte az ajt�t, hogy megn�zze ki a l�togat�ja.

T�rt�netesen Ginny Potter volt az.