Hajnali n�gy �ra k�r�l Hermione arra �bredt, hogy valaki n�zi. Nem kellett l�mp�t gy�jtania, vagy Lumost mondania, mert tiszt�n l�tta az �gya f�l�tt lebeg� gy�ngyh�z sz�n� k�s�rtetet.

- Kicsoda... maga...? - d�rg�lte meg a szem�t.

- A nevem Anna Karenina - felelte a szellem.

- �s minek k�sz�nhetem a l�togat�s�t, Karenina kisasszony?

- Az�rt j�ttem, hogy figyelmeztessem.

- Figyelmeztessen? Mire? - �s�tott Hermione. - Tal�n Rogyion Romanovics Raszkolnyikov szelleme meg akar t�madni a fejsz�j�vel?

- Nem - r�zta csinos fej�t Anna. - Raszkolnyikov szelleme nem k�s�rt erre. Ha j�l tudom, � egy m�sik kast�lyban

k�s�rt mostan�ban. De... nem ez�rt j�ttem.

- Akkor mi�rt? - �lt fel Hermione kelletlen�l. Bosszantotta, hogy ez a bolond szellem felverte �lm�b�l. (�ppen csod�s �lma volt arr�l, hogy � �s Ron kib�k�ltek!)

- A bar�tj�r�l, Harryr�l van sz� - mondta Anna. - Sz�rny� vesz�lyben van. Legal�bbis azt hiszem.

- Mif�le vesz�lyben?

- Valaki... elcs�b�tja �t.

- Elcs�b�tja? - nevetett Hermione. - �, milyen sz�rny� vesz�ly! Igaz�n.

- Ez nem nevets�ges - felelte Karenina komolyan. - T�nyleg vesz�lyben van.

- Ja, az a vesz�ly fenyegeti, hogy Viktor megint le�ti, ha megcs�kolja a h�g�t - mosolygott Hermione.

- T�ved - jelentette ki Anna. - Nem Mileta Krum cs�b�tja el. � is szeretn� persze, de nem � az.

- Akkor meg ki?

- Natasa Janszka.

- Kicsoda? - pislogott Hermione. Nem is eml�kezett, hogy hallott valaha Natasa Janszk�r�l. Vagy m�gis?

- A b�jital tan tan�rn� - sz�lt Anna.

- De h�t �t Tatyana Fjodrovn�nak h�vj�k! - jegyezte meg Hermione.

- Igen- s�hajtotta a szellem. – H�vt�k �t m�r Olga Jevet�nak, Szvetlana Radovn�nak, Szonya Szemjonovn�nak �s �gy tov�bb. Legal�bb sz�z nevet eml�thetn�k.

- Honnan tudja ezt? - r�ncolta a szem�ld�k�t Hermione.

- Halott vagyok - felelte Anna. - Szellemk�nt visszautazhatok az id�ben. Mint nyilv�n tudja, a szellemek visszautazhatnak az id�ben addig a napig, amikor sz�lettek. Kor�bbra nem. 1863-ban sz�lettem, �gy visszamentem addig, l�ttam magam ahogy megsz�lettem �s feln�ttem... igaz�n furcsa volt. Ezt a Tatyan�t is l�ttam.

- De... hogyan? Nem lehet olyan �reg, nem igaz?

- Nem, a teste csak huszonnyolc �ves, ha j�l tudom. A lelke azonban j�val �regebb, mint az eny�m. �, azaz a lelke, �vsz�zadok �ta mindig �jj�sz�letik, azt hiszem.... ez k�l�n�s. Csak egy megsz�llott l�lek, aki valamit oly nagyon el akar �rni, hogy majd bele�r�l, csak az k�pes ennyiszer �jj�sz�letni... eg�sz addig, am�g el nem �ri c�lj�t.

- Hogy �rti ezt? - Hermione kezdett agg�dni.

- �gy �rtem, hogy annak a n�nek valami c�lja van... amelyet sz�zadok �ta el akar �rni, �s att�l hogy nem �rte el, a lelke m�ni�kus lett, �s arra k�szteti, hogy �jsz�l�tt l�nyok test�t sz�llja meg �vsz�zadokon kereszt�l... am�g egyik �let�ben siker�l neki, amit akar.

- Azt gondolja, hogy ebben az �let�ben val�sz�n�leg el�ri a c�lj�t?

- Nem tudom - vont v�llat Anna. - De l�ttam a maga Harry bar�tj�val k�tszer... megbabon�zta �t egy b�jitallal... hogy azt higgye, � a feles�ge.

- Ginny?

- Igen, mintha ezt a nevet hallottam volna... - b�lintott a k�s�rtet. - Egy biztos, Harry Potter per pillanat ott alszik Tatyana mellett, miut�n hosszan szeretkezett vele.

- Nem lehet! - lehelte Hermione.

- De igen! - felelte Karenina. - Tudom, a leskel�d�s nem sz�p dolog, de... a fen�be is, �rdekelt! Most k�ts�gbe vagyok esve! Az a n� valami sz�rny�t tesz Harryvel!

- De... csak lefek�dt vele, nem?

- Nem, egy�ltal�n nem csak azt csin�lta. Miut�n Harry elaludt, a n� el�vette a p�lc�j�t, �s latinul motyogott valamit, amit nem �rtettem... de azt hiszem, hipnotiz�lta �t �lm�ban... tal�n hogy felejtse el mi t�rt�nt, mert Harry azt v�laszolta, hogy "igen", de biztosra veszem, k�zben aludt... �s ez m�g nem minden...

- Mi van m�g? - morogta Hermione.

- Egy r�olvas�st mormolt, amikor... amikor Harry... - Karenina k�zelebb hajolt, mintha nem akarna hangosan besz�lni, - ...el�rt a cs�csra.

- A cs... te j� �g! - s�hajtotta Hermione. - Biztos, hogy ez t�rt�nt?

- T�k�letesen. Nem hallucin�lok, tudja... k�s�rtet vagyok... nem ihatok alkoholt, nem szedhetek k�b�t�szert.

- Mit gondol, mi�rt teszi ezt az a n� Harryvel?

- Fogalmam sincs. De b�zlik nekem a dolog. Valami rosszban t�ri a fej�t az a liba, az biztos.

- Majd �n a v�g�re j�rok - mondta Hermione elt�k�lten. – Biztos lehet benne, hogy r�j�v�k, mit tervez, �s megakad�lyozom, hogy �rtson Harrynek.

- Ez �r�mmel hallom - mosolyodott el Anna �s elt�nt.

* * * * *

Harry kilenc �rakor �bredt fel az �gy�ban. Kicsit sz�d�lt, �s olyan �rz�se volt, mintha �tment volna rajta egy �thenger. Csak arra eml�kezett, hogy McGalagonnyal t�ncolt, azt�n hallotta veszekedni �t Aberfortszel. Azt�n ott volt m�g Tatyana is... t�ncoltak, azt�n a jap�nkertben s�t�ltak, azt�n... a szob�j�ba ment, mert nagyon f�radt volt. Igen, �gy volt. F�radt volt. Furcs�n gyenge. A betegs�ge �ta nem volt ilyen gyenge.

- �, szedd m�r �ssze magad, Potter... biztosan a m�snaposs�g, semmi m�s - motyogta mag�ban. - De... csak tea volt... - t�n�d�tt, ahogy a nadr�gj��rt ny�lt. - Krum biztosan vodk�t kevert bele.

Miut�n sikeresen fel�lt�z�tt (ma reggel m�g az �lt�zk�d�s is neh�z testgyakorlatnak t�nt), �gy d�nt�tt, megreggelizik �s kifaggatja Dennist, hogy siker�lt a randija Milet�val.

M�g oda sem �rt a l�pcs�h�z, amikor tal�lkozott a bossz�s �s f�radt Krum kisasszonnyal.

- J� reggelt Mileta – Harry halv�nyan r�mosolygott. - F�raszt� volt az �jszaka?

- Ja - mondta a l�ny hidegen, - De az �n �jszak�m t�volr�l sem volt olyan f�raszt�, mint a ti�d, ugye?

A fiatal var�zsl� �sszevonta a szem�ld�k�t. - Att�l tartok, nem �rtelek, Mileta.

- Nem �rted, mi? – tette karba a kez�t a l�ny. - Nem kell tettetni magad, Harry, l�ttam, amit l�ttam, �s hallottam, amit hallottam.

- Mit l�tt�l �s hallott�l? - k�rdezte amaz.

- T�ged. Fjodrovna professzorral!

- �s? Mi a baj ezzel?

- Mi? - t�rt ki a l�ny. - Nem sz�gyelled magad?

- T�nyleg nem �rtelek.

- Ha! Teljesen h�ly�nek l�tszom? - csattant fel a l�ny, k�zelebb l�pve. - Vil�gosan a tudtomra adtad, hogy nem akarsz viszonyt kezdeni velem... de eddig azt hittem, hogy csak az�rt, mert h�s�ges akarsz maradni a feles�gedhez. Ezt tiszteletben is tartottam, de most... megvetlek! Ez undor�t�!

- Undor�t�? Micsoda, az �g szerelm�re?!?

- Te! Lefek�dt�l a b�jitaltan tan�rn�mmel! - k�nnyek csordultak ki a l�ny szem�b�l, amint ezt mondta.

- MICSODA? – h�rd�lt fel a fiatalember. - Te t�l sokat itt�l, Mileta!

- Ittam? Csak tea volt! - v�gott vissza a l�ny. - L�ttam, hogy egy�tt t�voztatok az el�csarnokb�l! Ler�ztam Creeveyt �s k�vettelek benneteket... l�ttam, ahogy bem�sz a szob�j�ba... k�zen fogva s�t�ltatok, persze... - tette hozz� fintorogva. - Azt�n ott maradtam a szob�ja el�tt. Senki nem k�rdezte, mit keresek ott, mert mindenki a nagyteremben sz�rakozott. Azt�n hallottam, hogy te �s a professzor is j�l sz�rakoztok! - a l�ny szinte k�pte az utols� sz�t.

- Mi a csud�t hallott�l? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Harry.

- Ny�gd�csel�st. Sikoltoz�st. ����kat �s �����kat. �s biztosra veszem, hogy nem fekv�t�maszokat csin�ltatok!

- Fogalmam sincs, mir�l besz�lsz, Mileta - felelte Harry komolyan.

- NEM? Sz�nalmasan hazudsz Harry Potter! K�l�nben tudd meg, semmivel sem vagyok rosszabb n�la! - szipogott Mileta. - �, igen, van m�g valami... - ezzel pofonv�gta a fiatalembert �s elszaladt.

Harry elk�pedve r�zta a fej�t �s massz�rozta sajg� arc�t. Nem hittem volna, hogy ilyen al�val� hazugs�gokkal �ll el�, csak az�rt, mert megs�rtettem a b�szkes�g�t.

Att�l a napt�l fogva Mileta nem �llt sz�ba Harryvel, az ut�bbi nagy megk�nnyebb�l�s�re. A fi�nak hat�rozott meggy�z�d�se volt, hogy a l�ny k�b�t�szert fogyasztott �s hallucin�lt a kar�csonyi b�lon. Vagy egyszer�en csak kital�lta az eg�sz "Tatyana-dolgot", hogy �t bosszantsa. Ismerve Milet�t, Harry ezt is el tudta k�pzelni r�la...

Meglepetten vette viszont �szre, hogy Hermione t�bb id�t t�lt vele, mint azel�tt.

A fiatalasszony gyakorlatilag nem t�vesztette szem el�l. Harry azonban ezt a n� Viktor Krummal val� k�nyes aff�rj�nak tulajdon�totta. Mi�ta Ron azzal v�dolta, hogy megcsalta �t Viktorral, Hermione a lehet�s�gekhez k�pest igyekezett elker�lni a Durmstrang igazgat�j�t.

Egy sz�p napon, amikor Harry megk�rdezte t�le, hazamegy-e Ron sz�let�snapj�ra egy h�nap m�lva, a fiatal boszorka vil�gosan kifejtette, hogy a f�rje nem �rdemli meg a l�togat�s�t.

- Ostoba, sz�kl�t�k�r� alak! - csattant fel. - Egy�ltal�n nem sz�nd�kozom megl�togatni. Tal�n k�ld�k neki egy sz�linapi lapot, de ez minden. Az�ta sem volt k�pes bocs�natot k�rni, ami�ta elj�ttem! Egy �rva bagoly sem j�tt! Nem is �rdemel meg engem! - Harry azt hitte, k�nnyeket l�t a n� szem�ben, de lehet, hogy csak k�pzelte. Mindazon�ltal a fiatalasszony �rz�kenyebbnek t�nt, mint azel�tt. Harry biztosra vette, hogy a Ronnal t�rt�nt veszeked�s nagyon b�ntja �s boldogan f�rje karjaiba vetn� mag�t, de t�l b�szke ahhoz, hogy ezt elismerje.

Az alatt a r�vid id� alatt, amelyet nem Harryvel t�lt�tt, Hermione k�nyveket keresett a k�nyvt�rban, vagy Minerv�t k�s�rgette, aki a kar�csonyi esem�nyek �ta l�tsz�lag m�g jobban ut�lta Aberforth�t.

M�sr�szt a m�sodik pr�ba ideje k�zeledett, �s furcsa testi gyenges�ge ellen�re Harry boldogan vetette bele mag�t az el�k�sz�t� munk�kba. Eleinte csak annyit tudott, hogy a versenyz�knek a Durmstrang alatti j�gbarlangba kell lemenni�k, de azt�n Aberforth beavatta �t a r�szletekbe.

* * * * *

Egy febru�ri reggelen Harry azzal az �rz�ssel �bredt, hogy valami t�rt�nni fog aznap. �lt�zk�d�s k�zben pr�b�lta meggy�zni mag�t, hogy k�pzel�dik, �s semmi baj nem lesz.

Amikor le�rt a nagyterembe, els� gondolata az volt, hogy t�vedett. Amerre csak n�zett, r�zsasz�n szalagok f�ggtek a mennyezetr�l, nagy piros sz�vekkel.

B�lint nap volt. Ez mag�ban el�gnek bizonyult ahhoz, hogy elrontsa Harry napj�t.

- Hello, k�ly�k! - integetett neki Aberforth a tan�ri asztalt�l. Harry �tv�gott a termen, �gyet sem vetve a l�nyok kuncog�s�ra, amint elhaladt asztaluk mellett.

- J� reggelt, Aberforth - Harry le�lt mell�. - Nagyon j� kedved van ma.

- H�t persze, hogy j�kedv� vagyok, hiszen B�lint nap van! - somolygott az �regember. - Az �v legszuperebb napja!

- Nem rokonod esetleg Gilderoy Lockhart? - k�rdezte Harry, mik�zben savany� k�ppel kevergette kaka�j�t.

- Lockhart? ��, nem. Kellene?

- Dehogy! Csak... � is szereti a B�lint napot. �zenet-k�ld� szolg�latot szervezett a Roxfortban... t�rp�k voltak a post�sok. Borzalmasan n�ztek ki sz�rnyakkal �s arany h�rf�kkal.

- Azt elhiszem. De a Durmstrangnak nincs sz�ks�ge szerelmeslev�l-hord� t�rp�kre. Nek�nk jobb �tlet�nk van erre.

- De nem pogrebinek, ugye? - h�rd�lt fel Harry.

- Neeem - r�zta fej�t Aberforth. - T�nd�rek.

- �gy �rted, t�nd�rman�k?

- Nem, �gy �rtem t�nd�rek. �gy hallottam, Fjodrovna professzor szerz�dtette �ket, �s ma fogja bemutatni �ket. Nem csak kiv�l� b�jitaltan tan�r, de a legend�s l�nyek nagy bar�tja is – jelentette ki az �regember, az ajt�ra mutatva. – N�zd csak.

Tucatnyi ragyog� feh�r kis valami suhant be a terembe. B�r ugyanakkor�k voltak, mint a t�nd�rman�k, m�gsem hasonl�tottak r�juk. A t�nd�rek pici emberk�knek t�ntek �s nem�k k�nnyen megk�l�nb�ztethet� volt. A t�nd�rl�nyoknak ragyog� hossz� aranyhaja volt, �gsz�nk�k szeme, �s pici, �ttetsz� sz�rnyuk. Hossz� ruh�ba �lt�ztek, amely �gy ragyogott, mintha j�gb�l vagy h�b�l k�sz�lt volna.

- Vigy�znod kell a t�nd�rfi�kkal - mondta Dumbledore.

- Mi�rt? - k�rdezte Harry. A h�m t�nd�rek nem t�ntek vesz�lyesnek: r�videbb arany hajuk volt, feh�r t�rdnadr�got �s feh�r inget viseltek.

- Az�rt, mert n�melyikn�l nem csak levelek vannak, hanem �j �s nyilak is - mondta az id�s var�zsl�.

- Csak nem �gy �rted, hogy megl�nek �s beleszeretsz valakibe?

- Pont �gy �rtettem - felelte Aberforth egy szendvicset r�gcs�lva. - Persze a nyilak hat�sa csak n�h�ny �ra hosszat tart, de az pont el�g a fiataloknak, hogy bajba keveredjenek, ugyeb�r... el�g egy ny�lvessz�, �s m�ris azon kapod magad, hogy egy olyan gyerek apja vagy, akinek az anyj�t B�lint napon l�ttad el�sz�r. Vesz�lyes kis besti�k... vigy�zz! - megragadta Harry v�ll�t, �s lenyomta �t az asztal al�. Egy ny�lvessz� �pp ott f�r�dott a falba, ahol egy pillanattal el�bb m�g Harry feje volt.

- K�sz - s�hajtotta Harry, m�g mindig az asztal alatt kuporogva. - Ez meleg helyzet volt. T�nyleg, kibe szeret bele az, akit a ny�l eltal�l?

- Az els� ellenkez� nem� szem�lybe, akit az illet� megl�t. - felelt Aberforth, kipillantva az asztal al�l.

- Tiszta a leveg�.

Mindketten vissza�ltek az asztalhoz, hogy befejezz�k a reggelit.

- Itt j�n Hermione – jegyezte meg Harry. - Norm�lisnak t�nik, �gyhogy azt hiszem, nem tal�lta m�g el egy ny�l sem. - Szia Herm. Hogy vagy?

- Nem j�l - mondta amaz keser�en.

- Mi�rt? Azt hittem, szereted a B�lint napot.

- M�g Lockhart sem szeretn�, miut�n nem kapott semmit a szerelm�t�l – s�hajtott a n� �s le�lt.

- �n sem kaptam semmit Ginnyt�l - mutatott r� Harry. - �! - csapott a homlok�ra. – Most jut eszembe! K�ldenem kell neki valamit! Egy perc �s visszaj�v�k! – ezzel felugrott �s kirohant.

- Hermione, bukj le! - ki�ltotta Aberforth, �s leh�zta a boszork�nyt az asztal al�, amint egy m�sik ny�lvessz� s�v�tett �t a leveg�n.

- �h, m�g ez is! – s�hajtotta Hermione. - Ut�lom a B�lint napot!

- Ez azt jelenti, hogy nem nevezel be a cs�kversenybe? - kacsintott r� Dumbledore.

- Cs�kverseny?

- Az. A p�roknak t�z percig kell meg�ll�s n�lk�l cs�kol�zni, �s egy zs�ri d�nti el, hogy melyik cs�k volt a legszebb... vagy a legfurcs�bb - vigyorgott az �reg var�zsl�. - A gy�ztes p�r egy k�tszem�lyes sepr�t kap, ha j�l tudom.

- Kinek a bolond �tlete volt ez a verseny? - vonta �ssze a szem�ld�k�t Hermione.

- Azt hiszem Madam Maxime�. Vagy legal�bbis az �tlet a Beauxbatonsb�l sz�rmazik.

- H�t persze - forgatta szem�t Hermione. – Francia emberek, francia cs�kok...

* * * * *

Harry felrohant a bagolyh�zba, hogy levelet �rjon Ginnynek. Mivel Hubert m�r elment, egy iskolai baglyot kellett ig�nybe vennie.

Le�lt az ablakp�rk�nyra, �s fogalmazni kezdte a levelet.

- Nos... mit �rjak? Hogy szeretem �t? Azt m�r �gyis tudja... - t�n�d�tt Harry. - Tal�n egy verset? Nos, �gysem �rtam m�g egyet sem, teh�t... l�ssuk...

Szemed mint a napsug�r

mely ragyog az �gen,

B�v�s f�nye megcsillan

H�buck�n �s j�gen

Csak egyetlen cs�kodt�l

Rabszolg�dd� v�lok,

K�nny� leszek, mint a l�g,

s sz�rnyak n�lk�l sz�llok

Hab�r t�vol vagyok,

Mindig itt vagy velem,

Mert �sszek�t minket

a legszebb �rzelem.

Harry letette a penn�j�t, �s mag�ban meg�llap�totta, hogy els� pr�b�lkoz�sra nem is rossz ez a k�ltem�ny.

R�k�t�tte a levelet egy kuvik l�b�ra, �tj�ra bocs�totta a madarat, �s elindult lefel�.

A l�pcs� alj�n sip�t� hangok sz�longatt�k. Megfordult �s legal�bb h�sz n�st�ny t�nd�rre esett a pillant�sa - mind fel�je rep�ltek, bor�t�kokkal integetve.

- Jaj, ne m�r megint! - ny�g�tt hangtalanul.

- Lev�l Harry Potternek! - sip�tott�k a t�nd�rek k�rusban, egy halom r�zsasz�n levelet z�d�tva r�, azt�n ellibbentek.

- Ez nagyszer� – morogta Harry, a bor�t�k-kupacban �llva. Megp�ccintette a p�lc�j�t, hogy a leveleket a kez�be gy�jtse, de semmi nem t�rt�nt. - Rendetlenkedsz, mi? - s�hajtotta. Mileta Krum sietett el mellette, megvet� pillant�st k�ldve fel�, amint lehajolt, hogy felszedje a bor�t�kokat.

- Seg�thetek? - Tatyana Fjodrovna l�pett oda hozz�, �s meg sem v�rva az elutas�t�st, szedegetni kezdte a leveleket, majd egy csom�ban �tny�jtotta Harrynek.

- Negyvenh�t. Nem rossz - jegyezte meg a tan�rn�.

- Ez nem hiszem el... legy�ztem Lockhartot! – mormolta a fiatal var�zsl�, de kicsit sem volt el�gedett.

- Lockhart?

- Ne is... Au! - ki�ltott fel Harry, amint �rezte, hogy valami meg�ti a v�ll�t. Odany�lt, hogy megd�rzs�lje a sajg� pontot, amint egy bolondosan kacar�sz� �j�sz t�nd�r z�gott �t a folyos�n, fel a l�pcs�n. – �tkozott �mor!! - morogta Harry. Furcs�n �rezte mag�t, zavarodottnak... kicsit olyan volt, mint amikor az Imperius �tok hat�sa alatt �llt - lebegett, minden gondja elsz�llt... �gy �rezte... szerelmes.

- J�l vagy, Harry? - k�rdezte Tatyana mosolyogva.

- Ja... nagyon is... remek�l vagyok... - motyogta. - �, Tatyana, olyan gy�ny�r� vagy!

- Igen? - mosolygott amaz.

- �n... �n szeretlek - dadogta a fiatalember.

- Szeretsz? - a n� k�zelebb l�pett, hogy megsimogassa az arc�t. - Akarsz szeretkezni velem, Harry?

- �, igeeen - s�hajtotta Harry.

- Akkor gyere - a tan�rn� k�zen fogta Harryt, hogy felvezesse az emeletre, amikor a d�h�s Mrs. Weasley robbant ki a nagyteremb�l.

- Ott maradj, ahol vagy! – ki�ltotta.

- Hermione? - Harry zavart pillant�st vetett r�. Hermione r�gt�n tudta, hogy nincs eg�szen mag�n�l.

- Besz�lnem kell veled – v�laszolt a fiatal boszork�ny.

- �pp most? - morogta Harry, m�g szorosabban markolva Tatyana kez�t.

- Igen �PP MOST - mondta Hermione ellentmond�st nem t�r� hangon.

- V�rlak a szob�mban. Nyugati torony, m�sodik emelet, 6-os szoba - b�gta a b�jitaltan tan�rn� �desen, �s figyelte, amint Harry bel�p a terembe Hermion�val. - Ez�rt m�g megfizetsz, Weasley. - suttogta, r�snyire sz�k�lt szemmel. - Nem fogod t�nkre tenni a kis j�t�komat Potterrel!

S�v�t�s hallatszott a leveg�ben �s az a t�nd�r, aki megl�tte Harryt odarep�lt Fjodrovna professzorhoz.

- Mit csin�l itt egyed�l? Hol van az a fick�? A var�zs nem tart sok�ig!

- Tudom, te kis h�lye! - csattant fel a n�. - De az a Weasley k�zbel�pett. Garded�mot j�tszik, nem veszti szem el�l Pottert egy percre sem!

- Megk�rjem valamelyik koll�g�mat, hogy l�je meg �t is? - javasolta a t�nd�r. - �gyba b�jhat az igazgat�val, maga pedig �gyba b�jhat a Fi�val, Aki T�l�lte.

- Kit�n� �tlet, kis cinkosom - vigyorgott Tatyana. - Rajta, kezdj hozz�!

- Mir�l akarsz besz�lni velem? - k�rdezte Harry sz�delegve. Beteljes�letlen v�gya Tatyana ut�n az �r�letbe kergette.

- Azt akartam k�rdezni... - kezdte Hermione, valami t�m�t keresve. - Hol van Viktor, nem l�ttad valahol?

- Ott van - Harry Krumra mutatott, komolyan k�telkedve benne, hogy Hermione val�ban csak Krum holl�t�r�l akarta kifaggatni.

- �, m�r l�tom - sz�lt Hermione, hirtelen elsz�d�lve. - Engem is… eltal�ltak? - motyogta, ezzel Harry karj�ba �jult. A k�vetkez� pillanatban McGalagony felki�ltott, m�rgesen d�rzs�lve a fenek�t, ahol a pajkos kis �mor eltal�lta.

- Ez�rt elkaplak, te kis...!

- Nyugodjon meg, dr�ga Minerva - l�pett oda Aberforth.

- �, hagyjon engem b�k�n, maga... – McGalagony megfordult, azt�n leveg��rt kapott, kez�t a sz�v�re szor�tva. - �, Aberforth! Olyan boldog vagyok, hogy l�tlak! K�rlek, bocs�ss meg nekem, hogy eg�sz id� alatt olyan cs�ny�n b�ntam veled! Meg tudsz bocs�tani nekem?

- Nos... - vigyorgott Dumbledore. - Esetleg... ha megcs�kolsz.

McGalagony nem k�rette mag�t, hanem a nyak�ba ugrott �s ajk�t a f�rfi sz�j�ra tapasztotta.

- Jaaaaaaajjj – ny�g�tt fel n�h�ny di�k.

Ezalatt Harry futott volna Tatyan�hoz, de mindegy, mily er�sen v�gyott az asszonyra, aggodalma a s�gorn�je ir�nt nagyobb volt. K�ts�gbeesetten pr�b�lta mag�hoz t�r�teni Hermion�t.

- H�... - gyeng�den paskolta s�gorn�je arc�t. Hermione falfeh�r volt, �s semmi jel�t nem adta, hogy mag�hoz akarna t�rni. - Stimula. - Harry megp�ccintette a p�lc�j�t.

Hermione kinyitotta a szem�t, pislogott �s k�r�ln�zett. - Mi t�rt�nt?

- El�jult�l, Herm - sz�lt Harry, fel�ltetve �t a sz�kre. - Jobban �rzed magad?

- Azt hiszem - mormolta a fiatalasszony. - Azt hittem, eltal�lt egy ny�lvessz�.

- Nem, nem t�ged - felelte Harry. - Hanem McGalagonyt.

- Minerv�t? - h�rd�lt fel Hermione.

- Aha. N�zd csak.

Hermione megfordult �s l�tta, hogy a t�vols�gtart� �s k�z�mb�s McGalagony professzor hevesen cs�kol�zik Albus bolond b�tyj�val. - Jaj, ne.

- De igen - felelte Harry. - B�rcsak megcs�kolhatn�m Tatyan�t... - tette hozz� v�gyakoz� s�hajjal.

- Figyelj r�m, Harry – Hermione megfogta a fiatalember kez�t. - Ker�ld el azt a n�t. Valami rosszban s�ntik�l.

- Akkor � is egy "tekerg�"? - tr�f�lt amaz.

- Nem, Harry. � t�nyleg, t�nyleg gonosz - mondta Hermione. - Higgy nekem. �s azt is hidd el, hogy nem szereted �t. Ez csak �mor nyil�nak �tmeneti hat�sa. N�h�ny �ra m�lva v�ge lesz... �pp �gy, mint Minerv�n�l - s�hajtotta. - El se merem k�pzelni, mit fog tenni, amikor r�j�n, hogy mit m�velt... lehet, hogy �ngyilkoss�got k�vet el!

- �n is �ngyilkoss�got k�vetek el, ha nem lehetek Tatyan�val most r�gt�n! - t�rt ki Harry. - Megyek, megkeresem!

- Nem! - ki�ltott Hermione.

- Nem �ll�thatsz meg! – kiab�lta a fiatalember, �s kifutott a teremb�l. Hermione ut�na szaladt, �s �gy ki�ltott az �res folyos�n: Petrificus totalus!

Harry a f�ldre zuhant.

- Annyira sajn�lom, Harry. Meg kellett tennem. A te �rdekedben - suttogta neki a s�gorn�je, azt�n k�r�ln�zett l�tta-e �ket valaki, de nagy megk�nnyebb�l�s�re senki sem volt a k�rny�ken. Mindenki a nagyteremben volt �s a McGalagony-Dumbledore p�rost b�multa, akiknek nagy es�lye volt, hogy megnyerj�k az aznapi cs�kversenyt.

* * * * *

- Ki vagytok r�gva! - kiab�lta Fjodrovna professzor a t�nd�rek vezet�j�nek. - Mindannyian!

- De... �rn�...!

- Egy ilyen egyszer� feladatot sem tudtok elv�gezni? McGalagonyt kellett eltal�lni Weasley helyett?

- Weasleyre c�loztam, abban a pillanatban, amikor Krumra n�zett... m�g ott �llt, de a k�vetkez� m�sodpercben el�jult, �s a nyilam ott z�gott �t, ahol el�z�leg � volt, �gy tal�ltam el az �regl�nyt helyette. - mondta ez egyik h�m t�nd�r. - Nem tehetek r�la!

- T�njetek - el - a - szemem - el�l! - ki�ltott r�juk Tatyana.

* * * * *

N�h�ny �r�val k�s�bb, mikor Harry az �gy�ban fel�bredt, rettent� ostob�n �rezte mag�t. Pr�b�lt visszaeml�kezni, hogy mi t�rt�nt, �s az eml�kekt�l nagyon elsz�gyellte mag�t.

- Atyavil�g! Majdnem lefek�dtem azzal a n�vel! - s�hajtotta. - Mi �t�tt bel�m?

- Megbabon�zt�k - sz�lalt meg egy hang.

- Anna! Maga az? – k�rdezte Harry inger�lten.

Anna Karenina szelleme el�t�nt a semmib�l. - Igen. �n vagyok. Ne v�dolja mag�t, megbabon�zt�k �mor nyil�val... Tatyana parancs�ra l�tt�k meg.

- Micsoda? - pislogott a fiatal var�zsl�.

- Az a n� megparancsolta a t�nd�reknek, hogy l�j�k meg, hogy azt�n lefekhessen mag�val. - v�laszolt Anna.

- �. Azt v�rja, hogy ezt el is higgyem? - k�rdezte Harry.

- Mi�rt ne hinne nekem?

- Mert maga f�lt�keny. Tetszem �nnek, �s mes�ket tal�l ki, hogy megut�ltassa velem a t�bbi n�t. Mileta is ezt csin�lta, nem?, tette hozz� gondolatban. Biztos volt benne, hogy Tatyan�t is eltal�lta egy ny�lvessz�, m�sk�l�nben nem akart volna lefek�dni vele.

- Nem! - ki�ltotta a szellem. - �n csak figyelmeztetni akartam, Harry.

- Figyelmeztetni?

- Igen. Tatyana gonosz.

Harry forgatta a szem�t. - Hagyja abba ezt a "Tatyana gonosz dolgot", j�? �pp el�g volt Hermion�t�l hallani. Na kifel� a szob�mb�l, �t akarok �lt�zni.

- Nem maradhatn�k n�zni? - k�rlelte a k�s�rtet.

- A fen�be is, nem! - csattant fel a fiatalember.

- Ne legyen olyan sz�gyenl�s, Harry, m�r l�ttam meztelen�l.

- Rosszabb, mint Myrtle - mormolta Harry. - Ha m�r l�tott �gy azel�tt, akkor meg mi�rt akar maradni?

- Mert... tetszett, amit l�ttam - vigyorgott amaz.

- Nagyszer�. Egyszer�en nagyszer�. A Durmstrang egy peepshow, �s �n j�tszom a chippendale fi�t... egy k�s�rtetnek! T�nyleg, maguknak szellemeknek nincs jobb dolguk, mint az embereket lesni, �lt�zk�d�s k�zben?

- H�t persze, hogy van!

- Micsoda?

- N�zni �ket, amikor f�rdenek - felelte a szellem. - De igaza van, m�s dolgok is vannak, amit n�zhet�nk, ma p�ld�ul volt ez a cs�kverseny...

- Cs�kverseny? - Harrynek hirtelen esz�be jutott Minerva �s Aberforth. - Tudja mi t�rt�nt McGalagony professzorral? M�g mindig hat�sa alatt van a...?

- Nem – kacagott Anna. - Most a gyeng�lked�ben van... nyugtat�t kellett adni neki. Hiszt�ri�s lett, amikor mag�hoz t�rt, �s megtudta, hogy... nos tudja... nem lehetett felvid�tani... m�g akkor sem, amikor megmondt�k neki, hogy megnyerte a d�jat.

- Aberfortszel mi a helyzet?

- � is a gyeng�lked�n van... a n�v�rnek rendbe kellett hoznia a t�r�tt karj�t �s l�b�t.

* * * * *

Hermione az �gy�ban fek�dt, �s k�nnyek csorogtak v�gig az arc�n. A holdf�ny-cs�kokat n�zte a mennyezeten, �s k�ptelen volt m�sra gondolni, mint Ronra.

B�lint nap volt, �s a f�rje arra sem vette a f�radts�got, hogy k�ldj�n neki egy �zenetet. Hermione nem v�gyott �kszerre, vagy vir�gcsokorra, vagy nagy sz�v alak� l�gg�mbre... el�g lett volna neki, ha egy cetlit kap, egyetlen sorral, egyetlen �rva sz�val: szeretlek.

A p�rn�j�ba bokszolt, �s egy zsebkend��rt ny�lt, hogy orrot f�jjon. - Nem fogok s�rni miattad Ronald Weasley! - mormolta. K�nyszer�tette mag�t, hogy m�sra gondoljon, p�ld�ul McGalagonyra, amint Aberforth�t p�f�li; mag�ra, amint megmenti Harryt annak a n�nek a mark�b�l; mag�ra, amint el�jult...

Hirtelen fel�lt, el�kapta a p�lc�j�t �s �jra meggy�jtotta a gyerty�kat. A gyertyaf�nyben kotor�szni kezdett a fi�kj�ban, k�ts�gbeesetten keresett valamit... egy kis napt�rat. Az utols� m�sf�l h�napban olyan m�rges volt Ronra �s �gy agg�dott Harry�rt, hogy saj�t mag�val egy�ltal�n nem is t�r�d�tt. Esz�be sem jutott, hogy...

Remeg� kez�be vette a napt�rt �s sz�molni kezdett: 28... 40... 58.

- Szent �g - nyelt egy nagyot. - Lehets�ges lenne?

Felkapta p�lc�j�t, m�ly l�legzetet vett, �s a p�lca hegy�vel a has�ra mutatott.

- Profero graviditas.

A p�lca hirtelen k�t apr� szikr�t bocs�tott ki, amelyek n�ni kezdtek, izzottak, �s iker napokk�nt keringtek egym�s k�r�l.

Hermione le�lt a d�v�nyra �s k�b�n az apr� f�nyekre meredt.

Anya lesz... k�t gyermek anyja.