Harry �gy �rezte, sz�thasad a feje a sz�rny� z�g�st�l.

Ne �rj hozz�m!

Bolondnak n�zel?

Sz�nalmas!

Nyomorult!

Ezt gondolom a h�zass�gunkr�l!

Homlok�ra szor�totta kez�t �s pr�b�lta elhallgattatni a hangokat, de nem tudta. A sikolyokat a feje belsej�ben hallotta. Ord�tani szeretett volna, fej�t a falba verni, de legink�bb a m�lybe ugrani egy j� magas szikl�r�l, �s csak zuhanni, zuhanni, am�g el�ri azt a m�lys�get, ahol m�r nem hallja t�bb� azokat a hangokat... Csak legyen v�ge. �r�kre.

�rezte, hogy egy sz�lroham ragadja el a test�t, el�re tasz�tja... tal�n t�nyleg zuhan? Mi�rt van ilyen hideg?

Lassan kinyitotta a szem�t, �s l�tta, hogy t�bb szemp�r tekint le r�.

- J�l van? - k�rdezte valaki oroszul.

- Mi? - pislogott Harry.

- Aha, angol! - mondta egy m�sik fick� er�s szl�v kiejt�ssel. - J�jj�n, adja a kez�t! Felseg�tem!

Harry hagyta, hogy talpra �ll�ts�k, �s k�r�ln�zett. Nem csoda, hogy annyira f�zott: egy ideje a h�ban fek�dt, m�ghozz� kab�t n�lk�l. Amint k�r�ln�zett, kis h�zakat �s egy befagyott kutat pillantott meg. V�g�l a tekintete egy felett�bb ismer�s kocsm�ra, a T�ncol� Medv�re esett.

- Szentp�terv�ron vagyok... - suttogta reszketve. Sz�d�lt a feje. Hogy ker�lt ide? Ez csak �szt�n�s hoppan�l�s lehetett - gondolta, b�r soha nem hallott m�g ilyesmir�l. Csak el akartam j�nni otthonr�l �s a tudatalattim ide hozott Oroszorsz�gba, ahova csak holnap kellett volna �rkeznem.

- J�jj�n, igyon egyet, az majd felmeleg�ti! - az egyik f�rfi bevezette az iv�ba. - K�t MVV-t, Szvetlana kedves! - ki�ltotta a f�rfi a tulajdonosn�nek.

- MVV? - k�rdezte Harry, t�l zsibbadtan, hogy gondolkodjon.

- Min�s�gi Var�zsl� Vodka - felelte a f�rfi. - Az kell most mag�nak, ifj� bar�tom. Tess�k - egy serleget nyomott Harry kez�be. Harry len�zett a s�rg�s folyad�kra, amely szinte h�vogat�an intett neki, hogy igya meg. Tal�n t�nyleg erre van sz�ks�gem. Hogy felejtsek - gondolta, �s nagyot h�zott az italb�l.

Miut�n v�gzett a serlegnyi vodk�val, nagy volt a k�s�rt�s, hogy igyon m�g egyet, mert azok a kellemetlen hangok a fej�ben m�g mindig kiab�ltak, b�r m�r kiss� fojtottabban. Biztosra vette, hogy egy tov�bbi poh�r teljesen elfojtan� a hangokat, de tudta, hogy vissza kell mennie a Durmstrangba, �s m�g egy vodka biztosan ki�tn�. Megk�sz�nte az italt a m�sik var�zsl�nak, �s nagy nehezen felt�p�szkodott. A kandall�hoz botork�lt, vett egy kis hopp-port �s azt mondta: a Durmstrangba!

A Durmstrang tan�ri szob�j�ban l�pett ki a kandall�b�l. Csak egyvalaki �lt ott, egy k�nyvbe m�lyedve. A tan�rn� feln�zett, ahogy Harry kit�ntorgott a kandall�b�l.

- Potter �r? – a n� letette a k�nyv�t. - J�l van?

- T... tatyana Fjodrovna – b�lintott Harry. Maga is meglep�d�tt, hogy jelenlegi �llapot�ban egy�ltal�n felismeri a n�t.

- J�jj�n Potter �r, �lj�n le. Nagyon kimer�ltnek l�tszik!

- Nem, k�sz�n�m - r�zta a fej�t a fiatalember. - Csak az �gyamra van sz�ks�gem �s egy j� er�s altat�ra. Nos tal�n f�jdalomcsillap�t�ra is, de... - homlok�ra szor�totta a kez�t, mert iszony�an hasogatott a feje. Ez�ttal nem a sebhelye volt az, hogy is lehetett volna, amikor Voldemort m�r halott? Nem, ez�ttal mintha az eg�sz feje sajgott volna. Annak a var�zsl�nak a kocsm�ban nem volt igaza, a vodka egy�ltal�n nem seg�tett. Csak m�g rosszabbul �rezte mag�t t�le.

- Jaj, istenem, �gy n�z ki, mint aki mindj�rt el�jul! - Fjodrovna professzor felugrott, �s �t�lelte Harryt. - Tudok egy b�jitalt, amit�l r�gt�n jobban lesz.

- Neeem... nem kell t�bb ital - r�zta a fej�t Harry.

- Ez nem var�zsl� vodka, Potter �r - mondta a tan�rn�, rosszall� pillant�ssal. Harry lehelete b�zl�tt az alkoholt�l. - Ez orvoss�g, amit�l rendbe j�n. B�zzon bennem, hiszen �n vagyok itt a b�jitaltan tan�r.

Harry halv�nyan r�mosolygott, azt gondolv�n, hogy sosem b�zott a b�jitaltan tan�rokban, �s nem biztos, hogy �ppen ez a megfelel� id�pont arra, hogy elkezdjen b�zni benn�k.

Mindazon�ltal t�l gyenge volt, hogy ellenkezzen, �gy hagyta, hogy a tan�rn� a szob�j�ba vezesse.

- J�jj�n, foglaljon helyet - mutatott az asszony egy sz�kre �s elsietett az orvoss�g�rt.

Mit csin�lok �n itt? - gondolta Harry, �s fej�t tenyer�be t�masztva a k�asztalra b�mult, amely mellett �lt. Mi�rt van ez az asztal k�b�l? �s mi�rt gondolkozom ilyen h�lyes�geken? – s�hajtotta. Alig b�rt �bren maradni.

Tatyana Fjodrovna hamarosan visszat�rt egy b�gre pezsg�, narancss�rga folyad�kkal. - Tess�k. Ett�l majd rendbe j�n.

- K�sz�n�m – a fiatalember h�l�san r�mosolygott a tan�rn�re, �s lehajtotta a b�jitalt, amely nagy meglepet�s�re j� �z� volt. Mennyivel jobb, mint Piton b�jitalai - gondolta lecsuk�d� szemmel. T�nyleg, t�nyleg j�... Hirtelen egy�ltal�n nem volt m�r f�radt. Mintha valami �j energia s�p�rt volna v�gig a test�n… teljesen �ber lett. Kinyitotta a szem�t, pislogott, �s nem hitt a szem�nek.

- Ginny?

* * * * *

- Ginny! - Hermione odaszaladt a f�ld�n remegve kucorg� s�gorn�j�hez. - Ginny, mi t�rt�nt?

- Haaaary... - zokogta amaz.

- Mi t�rt�nt vele? - k�rdezte Hermione. - Hol van? A gyerekek s�r�s�ra �bredtem. Azt�n Dinky j�tt sikoltozva, hogy az �r �s az �rn� �lik egym�st. Mi t�rt�nt?

Ginny odaadta neki a gy�r�tt pap�rt. - M... megcsalt engem.

- Micsoda? Lehetetlen! - mondta Hermione, kihajtogatva a pap�rt. �tfutotta �s felnevetett.- Jaj, te kis liba! Ez nem az, amire gondolsz!

- Nem? - a v�r�s haj� n� felemelte k�nny�ztatta arc�t �s k�rd� tekintetett vetett Hermion�ra.

- Nem - r�zta fej�t a s�gorn�je.

- H�, mi folyik itt? - l�pett be Ron, �s�tozva. - �g a k�ria, vagy mi van?

- Nem, csak Ginny �s Harry veszekedett - v�laszolt a feles�ge.

- Veszekedtek? Mi�rt? - k�rdezte Ron.

- Mert Ginny azt hitte, hogy Harry megcsalta �t.

- Micsoda? Harry megcsalta a h�gomat? - t�rt ki Ron.

- Nem! �pp ezt pr�b�lom elmagyar�zni neki. Ez csak egy buta f�lre�rt�s - felelte Hermione.

- Akkor meg mi t�rt�nt? - �llt fel Ginny bal kez�vel megt�r�lve arc�t. A jobbj�ban m�g mindig Harry gy�r�j�t markol�szta. – Abb�l, amit ez a Mileta �rt, azt gondoltam...

- Nem csoda. Ez a lev�l el�gg� f�lre�rthet� - b�lintott Hermione, helyet foglalva az �gyon. - Az az igazs�g, hogy ez a Mileta szerelmes Harrybe, �s �tverte �t, de nem �gy, ahogy te gondolod. Beadta neki azt a mes�t, hogy most van a tizenhetedik sz�let�snapja, �s mindenki elfelejtette. Persze k�nnyeket ontott, �s dramatiz�lta a helyzetet. Ismered Harryt, milyen nagy sz�ve van, r�gt�n seg�teni akart szeg�nyk�n, �s Mileta javasolta, hogy tarts�k meg a sz�let�snapj�t egy szentp�terv�ri kocsm�ban. Odamentek a hopp-h�l�zaton kereszt�l, �s... sz�val a l�ny megcs�kolta Harryt, pont akkor, amikor Viktor meg�rkezett. K�s�bb kider�lt, hogy a l�ny az�rt cs�kolta meg, mert a pinc�r �pp kihozta a sz�let�snapi tort�j�t, amelyet Harry rendelt neki. K�l�nben is � cs�kolta meg Harryt, nem ford�tva. - Hermione sokatmond�an pillantott Ginnyre, aki b�lintott. - De tudod Viktor milyen, - folytatta Hermione, - f�lre�rtette a helyzetet, �s meg akarta �lni Harryt. Verekedni kezdtek, asztalokat bor�tottak fel, meg minden, azt�n a tulajdonosn� sikoltozni kezdett, hogy t�nkretesznek mindent, �gy h�t kimentek a h�ba �s ott folytatt�k a vereked�st. Harry ott kapott t�d�gyullad�st. B�rig �zott a m�nusz harminc fokban... Mindenesetre csoda, hogy t�l�lte. Az�ta nem is besz�lt Mileta Krummal. Haragszik r�, �s jogosan. Majdnem meghalt amiatt a kis hazugs�g miatt.

Hermione arr�l term�szetesen nem tudott, hogy Mileta megl�togatta Harryt akkor este, miel�tt visszaj�ttek Angli�ba.

- Na v�rjunk csak egy percet... - sz�lalt meg Ron. - Honnan tudod mindezt... ilyen pontosan?

- Mert ott voltam! - felelte Hermione, azt�n elv�r�s�d�tt.

- KRUMMAL???

* * * * *

Tatyana Fjodrovna len�zett a mellette alv� fiatal f�rfira. Kiny�jtotta a kez�t, hogy megsimogassa az arc�t - az arcot, amely olyan sz�p volt, hogy a sz�ve majd’ megszakadt t�le. A fiatalember arca olyan b�k�snek l�tszott, koromfekete szem�ld�ke �s szempill�i �lesen el�t�ttek s�padt b�r�t�l. M�g egy antik g�r�g szobrot sem faraghattak volna t�k�letesebbre. Egyetlen dolog rontotta az �sszk�pet: a v�kony, vill�m alak� sebhely.

Tatyana ujja k�vette a sebhely vonal�t. - Olyan sz�p vagy - suttogta. - M�g ezzel a sebhellyel is. - pillant�sa lefel� v�ndorolt, v�gighaladt a f�rfi eg�sz test�n: izmos mellkas�n, amely b�k�s ritmusban emelkedett �s s�llyedt, er�s karjain, amelyek olyan szorosan �lelt�k egy f�l�r�val azel�tt... azt�n az asszony pillant�sa visszat�rt a sz�j�hoz, amely olyan szenved�lyesen cs�kolta test�nek minden porcik�j�t…

V�gigfuttatta ujj�t a f�rfi mellkas�n, erre az megremegett, de nem �bredt fel. - Ginny... - mormolta �lm�ban, arc�n �des mosollyal.

A b�jitaltan tan�rn� tudta, hogy m�lyen alszik. - Amikor alszol, m�g helyesebb vagy, mint �bren, Harry Potter. - Lehajolt �s megcs�kolta a homlok�n. - Hidd el, nem akartalak b�ntani. Nem akartalak becsapni... de musz�j volt. Meg kellett, hogy itassalak azzal a b�jitallal, hogy azt hidd, valaki m�s vagyok ... a feles�ged. Bocs�ss meg nekem, k�rlek. Tudod milyen az, szeretni valakit teljes sz�vedb�l… tudom, hogy tudod. Annyira szereted a feles�gedet, hogy meghaln�l �rte, ha kell... Ismered a szerelmet, Harry Potter, h�t bocs�ss meg nekem, k�rlek. Szerelemb�l tettem. – ezzel cs�kot lehelt a fiatal var�zsl� ajk�ra �s felkapta var�zsp�lc�j�t, Harryre mutatva vele. - Cogo per somnum. Amikor fel�bredsz, nem eml�kszel semmire. Csak fel�lt�z�l �s a szob�dba indulsz an�lk�l, hogy r�m n�zn�l. Meg�rtetted?

- Igen - motyogta az alv� Harry.

- J�l van - mosolygott a boszork�ny, kiny�jt�zva mellette. - J� fi� vagy Harry. �s az �gyban sem rossz... A bocs�natod�rt esedezem. Biztos vagyok benne, hogy meg�rtesz, amikor el�rkezik az id�.

* * * * *

Hajnali h�rom k�r�l Harry kinyitotta a szem�t, de nem n�zett k�r�l, nem l�tta meg a mellette alv� b�jitaltan tan�rn�t. G�piesen a ruh�j��rt ny�lt, fel�lt�z�tt �s elhagyta a helyis�get.

• H�, nem korai ilyenkor s�t�lni? - k�rdezte Anyegin szelleme, amint Harry elhaladt mellette.

- H����, k�rdeztem valamit! - ki�ltotta a szellem, de �gy t�nt, Harry nem vette �szre. - J�l van, te akartad! - Anyegin �tsuhant a fiatal var�zsl�n, aki csak megborzongott, azt�n folytatta �tj�t negyedik emeleti szob�ja fel�.

- Bolond, mi? - t�n�d�tt a k�s�rtet, ahogy a t�voz�t figyelte. - Bolond... vagy hipnotiz�lt�k.

H�t �rakor Harry arra �bredt, hogy valaki �nekel: -... a szerelem felemel minket, oda, ahol rep�lnek a sasok, �s a hegyek magasok...

- Mia...? - bandzs�tott a szem�veg�t keresve. Valami megmagyar�zhatatlan f�radts�got �rzett. Azt�n esz�be jutott: borzaszt�an �sszeveszett Ginnyvel, majd cs�ny�n ber�gott. Mindazon�ltal egy�ltal�n nem eml�kezett arra, hogy tal�lkozott Fjodrovna professzorral.

Beleb�jt a cip�j�be (a papucsa m�g a Black h�zban volt, zavarodotts�g�ban elfelejtett becsomagolni tegnap �jjel - rem�lte, hogy Hermione elhozza a dolgait).

Elfojtott egy �s�t�st, az ablakhoz l�pett, majd kinyitotta �s len�zett a h�bor�totta parkra. - Jaj, csak ezt ne! - morogta, megpillantva Aberforth�t, aki McGalagony ablaka alatt �llt balalajk�val a kez�ben.

- Mi ez a sz�rny�...? - a Harry�vel szomsz�dos ablak kicsap�dott, �s felt�nt McGalagony d�h�s arca. Hajh�l�t viselt, �s amennyire Harry ki tudta venni, a h�l�k�nt�se sk�t kock�s volt.

- Mr. Dumbledore! H�t �ra van! Mi a fen�t csin�l itt?

- Szeren�dot adok mag�nak - vont v�llat az �regember.

- Szeren�dot? - kiab�lta a boszork�ny. - Szeren�dot este szok�s adni!

- J�, rendben. Akkor este nyolckor folytatom.

- Ne, az �g szerelm�re k�m�ljen meg t�le!

- �, szia Harry! - integetett neki Aberforth, amint megpillantotta az ablakban.

- J� reggelt Aberforth. Mag�nak is McGalagony professzor!

- Potter! Mit csin�l maga itt? Nem csak valamikor d�lut�n kellett volna j�nnie?

- Nos, igen, de �gy d�nt�ttem, �jjel j�v�k.

- �s Hermione? � mikor j�n? - k�rdezte Minerva.

- P�r �ra m�lva, azt hiszem -v�laszolt Harry.

- Nem. M�r itt vagyok - jelent meg egy k�cos fej a McGalagony melletti ablakban.

- Herm! Mit csin�lsz itt? - ki�ltott �t neki Harry. - Mikor �rkezt�l?

- �gy �jf�l k�r�l – �s�tott a fiatal boszork�ny. - Elhoztam a cuccodat.

- K�sz - mosolygott r� Harry. - Mi�rt nem v�rt�l m�ig?

- Ron - s�hajtotta a fiatalasszony.

- Mi van Ronnal?

- H�lye.

- Mi van?

- K�s�bb elmondom - ezzel Hermione feje elt�nt az ablakb�l.

Harry �s McGalagony zavart pillant�st v�ltott.

* * * * *

• Sz�val, mi t�rt�nt? - k�rdezte Harry Hermion�t a reggelin�l.

• Ron idi�ta volt - biggyesztette a sz�j�t amaz.

- Hogyhogy?

- S�rva tal�ltam Ginnyt a szob�tokban. Azt mondta, hogy azt hiszi, lefek�dt�l valaki m�ssal.

- Az �g szerelm�re! - s�hajtotta Harry. – Mikor hiszi m�r el, hogy nem fek�dtem le senki m�ssal? Soha az �letben?

- Ne izgulj, m�r hisz neked. Legal�bb is azt hiszem - mondta Hermione. - Megmutatta Mileta level�t, �s �n elmagyar�ztam neki, hogy f�lre�rt�s volt. Mindent elmondtam neki... �s akkor Ron kiakadt �s elkezdett �v�lteni, hogy megcsaltam, mert randizni mentem Krummal.

- Mif�le randi? - vonta fel a szem�ld�k�t Harry. - Ja, csak nem arra gondolsz, a T�ncol� Medv�ben?

A boszorka b�lintott. - Ron azt hiszi, hogy igazi randev� volt. Nem tudtam meggy�zni, �gy h�t elj�ttem. Ha ilyen h�lye, az az � baja. M�r akkor is d�h�ng�tt, amikor megtudta, hogy aj�nd�kot kaptam Viktort�l, �s ez az "�gynevezett" randi csak olaj volt a t�zre.

- Sajn�lom, Herm - szor�totta meg a kez�t Harry. - Miattam vesztetek �ssze.

- �gy �rted, Mileta miatt - suttogta Hermione, mintha Krum meghallhatn�. - K�l�nben is minden vele kezd�d�tt.

- Nem. Sokkal el�bb kezd�d�tt, azt hiszem - s�hajtotta Harry. - Daniel sz�let�s�vel. Az�rt hagytam el az otthonomat, �s j�ttem ide, lehet�s�get adva Milet�nak, hogy bel�m essen, �s meg�rja azt a nyavaly�s levelet.

- De... csak nem hib�ztatod a fiadat, Harry? - k�rdezte Hermione.

- Nem - r�zta a fej�t a fiatalember, szomor�an mosolyogva. - � semmir�l sem tehet. Egy �rtatlan kis angyal. M�gis, tagadhatatlan, hogy vele kezd�d�tt az eg�sz... vagy ink�bb Evans �k-�k-�k ap�val, aki kviblinek sz�letett. – Harry savany� arccal t�lt�tt mag�nak egy poh�r te�t. - Ejts�k a t�m�t.

Hermione b�lintott. - Rendben, de �g�rd meg nekem, Harry, hogy soha nem fogod Danielt hib�ztatni!

- Meg�g�rem - mosolygott amaz. – � a fiam �s nagyon szeretem. Ginnyit is szeretem. B�rcsak � is viszont szeretne megint...

Hirtelen huhog�s t�lt�tte be a termet: meg�rkezett a posta.

Harry nem t�r�d�tt a baglyokkal, csak ette tov�bb a szendvics�t, amikor nagy meglepet�s�re egy h�bagoly r�ppent oda hozz�, �s lesz�llt a fej�re.

- H�! - nevetett. - Hozt�l valamit?

A bagoly lehajolt, Harry szem�be n�zve. - Te Hedvig valamelyik gyereke vagy, nem? - k�rdezte. A kis bagoly egyet�rt�en huhogott. - De melyik vagy? Helga? - a bagoly r�zta a fej�t. - Hector? Nem? Helena? ��, Herold? Hannah? Nem? Akkor csak Hubert lehetsz. - A kis bagoly b�lintott �s egy levelet dobott Harry te�j�ba.

Csod�lkozva, hogy vajon hogy tudott a kis bagoly ilyen r�vid id� alatt ilyen nagy t�vols�got megtenni, Harry kihal�szta a levelet a cs�sz�b�l. A lev�l meglehet�sen neh�znek t�nt. Kivette a pergament a bor�t�kb�l �s olvasni kezdett (a levelet speci�lis var�zsl� tint�val �rt�k, amely nem folyik �ssze, ha a pap�r nedves lesz)

Dr�ga Harry,

Hadd k�rjek bocs�natot sz�rny� viselked�sem�rt. Hinnem kellett volna neked. Nem kellett volna azt hinnem, hogy megcsalt�l. Bocs�ss meg, hogy nem b�ztam Benned, igaz�n rettenetes voltam. Hermione mindent elmondott, �s legsz�vesebben belevern�m a fejemet valamibe, mint Dinky szokta, amikor v�letlen�l oda�geti az �telt. Csak azt hozhatom fel ments�gemre, hogy k�ts�gbe estem, hogy elvesz�thetlek... vagy m�r el is vesz�tettelek, amiatt a Mileta miatt. Eg�sz sz�vemb�l szeretlek, �s k�rlek, vedd vissza a gy�r�t, �s mindig viseld, mint v�gtelen szerelm�nk jelk�p�t.

A Te Ginnyd

Harry belen�zett a bor�t�kba: ott volt benne a jegygy�r�je. - Sz�val ez�rt olyan neh�z - suttogta, �s ujj�ra cs�sztatta a gy�r�t, sz�les, el�gedett vigyorral. Amint a gy�r� a b�r�hez �rt, az �kk� �jra izzani kezdett, a m�gikus kapcsolat helyre�llt. - Soha t�bb� nem veszem le. �n is szeretlek, Gin.